Riport

Aki szeretné meghallgatni a könyvbemutatón velem készített riportot kattintson a következő linkre:http://hangtar.radio.hu/mr6debrecen#!#2011-06-14
Délelőtt 9 órakor az " Itthon vagyunk" c. műsorban adták le 10.19 órai kezdettel.
A másik két riportot is ajánlom figyelmetekbe.

Pünkösd szekerén

Templomban voltam Pünkösd másnapján. Az ige, amit a tiszteletesünk magyarázott nagyon a szívemhez szólt.

Idéznék belőle röviden: Jézus halála után írt tekercsekből vásárolt egyet drága pénzen egy egyszerű ember és szekérre ülve olvasgatta. Egyszerre mellette termett egy az igehirdetők közül és megkérdezte tőle: Érted e, amit olvasol? Az ember azt felelte: Hogyan érteném, ha nincs aki megmagyarázza. Én megmagyaráznám, mondta a vendég, de melyik úton haladjunk tovább? - A széles úton? - ahol a kereskedés, a hajtás, egymás letaposása folyik a ki többre versenye, vagy a keskeny, göröngyös, néptelen úton, ami a béke, a szeretet, az ima útja. Emberünk az utóbbit választotta és nem bánta meg. Az út során felült a szekerére az öröm a boldogság, együtt utazott vele rövidebb-hosszabb ideig a párja, aki őt választotta. Jöttek a gyerekek, majd egyre-másra leszálltak a szekérről, új szekeret választottak és azon haladtak tovább társukkal, családjukkal.
Alkalmanként a betegség, a fájdalom,a bánat is kísérte útja során, de a tekercs s a belőle áradó hit az út végéig, sőt azon túl is elkísérte.

Öröm

Öröm

Nagy öröm és megtiszteltetés ért. Közölnöm kell ország-világgal, bár egy ideje nem írtam itt a személyes dolgaimról.
Szóval az történt, hogy olyan sikere volt a "Ha kibontom az emlékezés fonalát" c. könyvünknek, hogy egy szálig elfogyott és a Déri múzeum úgy döntött kiadja másodszor is.
Ebből az alkalomból a múzeumok világnapja alkalmából könyvbemutatóra invitáltak a debreceni megyeházára a másik két szerzővel együtt. Vihettünk vendégeket is.
Az ünnepséget Magyari Márta a múzeum munkatársa nyitotta meg, majd a múzeum igazgatója és az önkormányzat képviselője üdvözölte a megjelenteket. Ezután Biczó Gábor filozófus, egyetemi docens antropológus méltatta az írásainkat egyenként, kiemelve és felolvasva egyes részeket. Megállapította, hogy bár mindhárom írás családtörténet, de más-más módon íródott. Az én írásom szerinte mozaikszerű, tovább gondolásra késztet. A portréírás mesterfogásait ugyan nem tanultam, de ösztönösen ráéreztem a saját részemről való háttérben maradásra, előtérben helyezve a szülőket, mint főszereplőket.
Méltatta a ma már 92 éves Pál István 88 évesen 88 oldalon megírt életregényét és a sok régi képpel, dokumentummal ellátott Győrfi Péterné családtörténetét.
Megvendégeltek bennünket pogácsával, üdítővel és ajándékban kaptunk egy-egy szép Munkácsi Mihály Krisztus képeit értékelő és fotókkal ellátott könyvét, mellé a két női szerző egy-egy csokor virágot.
És arról még nem is írtam, hogy riportot is készített velünk a Kossuth rádió riportere Tornyi Ferenc, aki mert kicsi a világ évekig a falunkban töltötte a gyermekkorát. Úgy volt, hogy még aznap délután ötkor lemegy a riport a rádióban, de az idő csúszása miatt erre nem került sor. Hogy mikor adják le és esetleg értesítenek e bennünket az adásról a nagy kavarodásban elfelejtettem megkérdezni.
Az ünnepség után kicsit még beszélgettünk, ismerkedtünk mi "könyvírók" egymással és a közvetlen, kedves Biczó docens úrral és a könyvkiadást bonyolító Magyari Mártával.
Fényképezgettünk is, a képen a fent említettek láthatók.
Tényleg nem akarok dicsekedni, de részemre nagyon nagy dolog, hogy ilyen élményben részesülhettem. A könyvet meg ajánlom elolvasásra.

Profil váltás

Profilváltást tervezek ezen a blog oldalon. Úgy érzem elég a személyes bejegyzésekből.

Mindent leírtam, amit meg szerettem volna osztani veletek, ismételni meg nem akarok.

De megkedveltem az én kis külön lapomnak a szerkesztgetését, ezért megszüntetni nem akarom, inkább legyen ez mostantól egy a kertszeretők blogjai közül.

Itt a tavasz hamarosan és lesz témám a szinte hétről-hétre változó kertemről , az engem körülvevő természetről képekkel illusztrálva.
Ha kedvelitek az új oldalt szívesen látlak továbbra is benneteket.

Bot nélkül

Ragyogó napsütéses reggelre ébredtem advent második vasárnapján. Templomban készülődtem, miután a kórházi ágy hiánya miatt keddre tolódott a befekvésem.
A járást segítő botom valahol ott hagytam a tegnapi napon, így bot nélkül kezdtem a reggeli tevékenységben- és valahogy most olyan könnyen ment. El is határoztam bot nélkül megyek az Istentiszteletre, megpróbálom az Ő segítségével. Egyenes derékkal, szabályosan egymás után rakott lábakkal, ha kicsit lassan is, de megtettem az utat oda-vissza. Köszönet érte.
És köszönet a lelket megbékítő gyönyörű zsoltárokért, a prédikációban rám is vonatkozó vigasztalásért. Szép adventi ajándék mindez nekem.

Advent első hetében.

Ez a szalmakoszorú már több éves, a gyertyáim is tavalyiak. Azért borostyánnal díszítve, meg ami a régi karácsonyok fáiról még megmaradt felkerült az asztalra. Ünnepi hangulatban töltöm ezt a pár napot itthon csütörtökig.

Akkor újra kórházba megyek a reumatológiára három hetes kúrára. Remélem hasznos lesz az ott töltött idő: kapok kezelést a térdemre, kímélő gyógytornát a gerincemre.

Csak Karácsony szombatján jöhetek haza, bár reménykedem elengednek egy-két nappal hamarabb, s talán hétvégeken szombat-vasárnap is hazajöhetek.

Bánat

Csúf dolgot követtem el én. Elajándékoztam az anyamacskát, mert már untam, hogy évente kétszer fialt, gondot okozva nekem a kiscicák eltávolításával.
A nyári alomból két cicát sikerült egy beteg kisfiúnak ajándékozni, aki csak hétvégeken van otthon, hét közben bentlakásos iskolába jár. Imádja a cicákat az anyja szerint. Nyugodt szívvel adtam oda őket, remélve jó kezekben kerülnek.
Még el sem vitték , amikor négy eleven szemű cica nézett rám a csűrben nagy érdeklődéssel az anyjuk társaságában. Atya ég! mi lesz ezekkel? Mintha megérezte volna az anyamacska, hogy rossz szándékaim vannak a kölykeivel gyorsan bedobálta őket a kamra és a pincegádor közti mély járatba. Itt nevelte az előzőeket is, ide senki emberfia nem tud beférkőzni. Amikor már kevés lehetett nekik az anyatej félve előbújtak a lerakott kajára. Kettő hamarosan elpusztult, valami idegen macska által. Egy fekete és az előző bejegyzésben lévő furcsán tarka - sárga,fekete- foltos maradt. No a foltos megtetszett a komaasszonyomnak, de megfogni nem sikerült, ügyesen kicsúszott az ügyetlen kezemből. Megfogtam hát az anyját, aki attól a naptól, ahogy úgy döntött, hogy nálam marad, nagyon kezes volt. Hát szatyorban dugtuk és elvitte az új tulaj.
Három napja ennek. A kiscicák nem esznek, még a tejet, sőt az ínyencségnek számító hurkát sem fogyasszák el. Mi több még a tavaly befogadott kancicám sem eszik, aki eddig olyan falánk volt, hogy állandóan kajáért kuncsorgott. Bánatosan néznek rám mindhárman, én meg szégyenkezve arra gondolok: hát az állatoknak is van lelke, örülnek, szenvednek, akár az emberek.

Ismerkedés

Ismerkedés a világgal és egymással.

Jósjel: 2010 aug.15.

Két éve is van már annak, hogy Karácsonyra ajándékba kaptam a legidősebb unokámtól Müller Péter Jóskönyvét. Kicsit fenntartással forgattam, eleddig nem nagyon hittem én az ilyesmiben. Mostanában, mint például ma, ezen az esős, borongós napon újra kézbe vettem a könyvet és a három pénzérmét, amivel hatszor kell dobni. Sokáig melengettem a kezemben a három húszast, a műtétemre gondolva. A hat dobás eredményeként a 7 jött ki tanácsnak a címe a Si - Sereg. Fantasztikus mennyire ráhangolódik a mostani lelkiállapotomra. Részletek:

" Rendet kell teremteni a zűrzavarból. Rendet, azért, mert a kihívásnak nem tudunk megfelelni. Az élet küzdelem. S a küzdelmet megvívni csakis összeszedett lélekkel, szervezett erőkkel és jó taktikával lehet... Először: Minden küzdelem áldozattal jár s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk. Másodszor:erőre van szükség, harmadszor bölcsességre. Azt üzeni a jel kihívás előtt állsz, amelynek meg kell felelned. Szedd össze, hozd rendbe magad. Feladat előtt állsz. Ehhez manapság mondják funkcionális egységre van szükséged. Akarat - mondja Nietzsche- egy akaratot sokáig akarni! Kire hallgatsz magadban? Ki a legfontosabb benned? Követed e magadat? Tudatos, vagy féltudatos késztetéseidet alárendeled e az élettervednek? Ha nem megbuksz. Szétfolysz. Legyőznek. Vállalkozásodnak nem tudsz megfelelni. E jósjel azonban azt mondja: Hibátlan! Vagyis látja benned a karmestert, a vezért. A győzelem nem biztos - a ji-king-ben semmi sem biztos - mert tőled függ - de lehetőséged van rá.
Vonások: " A képzett harcos úgy küzd, mint ahogy egy jó sebész operál:lát,tud,ítél s nem remeg a keze."

Vénasszonyok nyara

Harmadik napja napfényes, igazi szeptemberi nyárutó van nálunk. Öröm kint lenni a kertben.

Ki is megyek,már csak egy szál bottal, a korlátban kapaszkodva, óvatosan araszolva a lépcsőn. Lefelé a műtött lábam, felfelé a jót küldöm előre és hozzárakom a másikat. Magamtól jöttem rá, hogy így a legjobb.

Olyan üde a sok esőtől minden, "még zöldel a nyárfa az ablak előtt" és nyílnak a kerti virágok, ahogy azt kedves költőm megfogalmazta.
Viszont a csemege szőlő nem bírta a sok csapadékot, lerohadt teljesen, még csak egy-két szem kóstolni való sem maradt. A borszőlőn akad pár fürt, de az is satnyább, mint máskor.
Sose legyen több baj, minden más zöldségféle reménységen felül termett és itt nálunk nem volt sem jég, sem árvíz.
Sokat sétálok a kerti úton, vagy késő délután ülök a teraszon és csodálom, ahogy a nap átsüt a nyírfa levelein és aranyszínűre festi. Haj gyerekek szép az ÉLET!- csupa nagybetűvel.

Ünnepi a hangulatom máma, mert ünnep is van: Ma van az első lányom születésnapja.
Isten éltesse sokáig!

Ima

Vasárnap délelőtt ülök a nyitott ablak előtt és hallom a harangzúgás templomban hívogató hangját.
Megtelik a lelkem hálával és próbálom szavakban foglalni, amit érzek.

Köszönöm Istenem, hogy segítettél rajtam a bajban és megfordítottad a dolgok rossz irányban folyását. Csoda ez nekem, csoda! Köszönöm, hogy irányítottad az orvosok kezét és közel öt hét után szinte begyógyítottad a sebemet.
Semmi nem történik véletlenül. Végig kellett szenvednem a műtét előtti nehéz időket, hogy megbizonyosodva a dolgok jobbrafordulásán türelemmel és bizakodással viseljem a műtét utáni napokat.
Köszönöm, hogy megmutattad a magánytól néha csüggedő magamnak mennyien szeretnek.
Elsősorban a családom s főleg a lányaim odaadó gondoskodását, szeretetét köszönöm.
Az unokáim, a testvéreim, sógornőim, unokatestvéreim, barátaim, szomszédaim aggódó telefonjait, látogatását. És akkor még nem említettem a virtuális barátaimat.
Annyi jó ember vesz körül hála Neked ezért Istenem.

Ígérem még nagyobb szeretettel fordulok mindazok felé, akik a bajban kimutatták milyen emberek. Mert bajban ismerszik meg ki a jó hozzánk. Vannak olyanok is, akiben csalódnom kellett, de rájuk sem gondolok haraggal.Elfoglaltságuk miatt még nem jutottak el hozzám, de Te majd irányítod, hogy ideérkezzenek.

Maradj mindig mellettem és egyengesd a néha göröngyös utat, mely végül hozzád vezet. Ámen.

Meleg zuhany

Tudjátok e micsoda nagyszerű dolog négy hét után végre zuhanyozni?

Az este sikerült a jó lábammal és egy kis segítséggel a kádba lépni és szintén segítséggel utána húzni a másik, beteg lábamat. Csak ömlött, csak ömlött a zuhanyrózsából a finom meleg víz, egy ideig képtelen voltam abbahagyni a zuhanyozást.

Istenem mennyi ilyen dolog van, amit csak akkor értékelünk igazán, ha valami miatt nem kaphatjuk meg. Eddig ugyanis csak mosakodni tudtam.

Az is nagyon jó, hogy a négy napon át takarító konyhatündér Panni lányom tiszta lakást hagyott hátra nekem. Ablakokat pucolt, függönyöket mosott- vasalt, porcicákat kergetett, főzött s közben sokat beszélgettünk.

Hahó!!!

Hahó!- Megjöttem. Nagyon boldog vagyok, mert ha a vége jó, minden jó. A körülményekhez képest jól érzem magam. Ez csak egy nagy seb, ami be fog gyógyulni. Türelmesen kivárom.
Majd ha jobban birok ülni részletes jelentés a kórházi napokról.
Mindenkit szeretettel üdvözlök. Nagy ölelés Nektek a komentekért.

Sziasztok!

Holnap indulok a budai klinikára, mint afféle úrinő. Amúgy ne gondoljátok, hogy egy fényes hely, retró a javából. Nem is a külcsín a lényeg, a dokik legyenek szuperek.
Szorítsatok! - aki vért adott ezer köszönet!!!

Eredmény

Megjött a biopszia eredmény. Negativ. Óriási kőgördülés. Könnyebb szívvel megyek a műtőbe. A nagy rendező a sors így rendezte. Vérhiány, szabadságolás - ezért a bizonyosság kedvéért mintavétel. / Zárójelben jegyzem meg: Áprilisban nem lehetett volna megbizonyosodni?/
Nehéz hónapok vannak mögöttem, de most jó!....

Vasárnap

Jót tesz a lelkemnek a vasárnapi prédikáció. Megnyugvással, bizakodással tölt el. Ahogyan a mai is. Külön jó volt, hogy kereszteltek egy édes csöpp, kicsi lányt, aki egy hang nélkül tűrte a keresztelés rituáléját és az azt követő prédikációt.

Az is jó volt, hogy eljött a templomba a nővérem a pesti unoka húgommal és meghívtak hozzájuk ebédre. Kicsit szabadkoztam, hogy hát van nekem ebédre valóm, de oly annyira invitáltak, hogy el kellett fogadjam a meghívást. Névnapot is ünnepeltünk utólag, meg előlegben, mivel a sorján nem biztos, hogy itthon leszek.
Finom ebédet főztek az ünnepeltek: Húslevest és kapros, tejszínes, gombás csirkemellet rizzsel.
Desszertnek a nővérem sütötte vargabélest és sárgadinnyét ettünk és egy jó nagyot beszélgettünk.
A váratlan meghívás miatt ajándékot nem tudtam vinni, így szedtem egy nagy csokor kerti virágot és azt küldöm a névnaposoknak szeretettel.
Isten éltesse sokáig jó egészségben az Ibolyákat, a Rózákat, Rozikákat.

Vasárnap

Ma, vasárnap lévén elmentem a templomba és olyan megrázó élményben volt részem, hogy teljesen meghatódtam. Az ige és annak magyarázata, a zsoltárok, amiket énekeltünk, mintha személy szerint nekem szólottak volna.
A hencidai tiszteletes asszony volt az igehirdető a mai napon, a mi papunk távolléte miatt.
Útravalót, segítséget kaptam, köszönet érte.

Készülődöm

Van még négy napom ezen kívül az indulásig. Most, hogy felügyelet nélkül maradtam a gyerekek nyaralása miatt reggelenként dolgozgatom ám rendesen. Minden napra be van osztva valami kitakarítani való, kerti munka: gazolás, elvirágzott növények vissza vágása szőlő kaccsolása.
A meleg miatt esténként elhatározom, hogy ötkor kelek, de általában hatóra, félhét lesz belőle.
Kávézás, rendrakás, internetben kukkantás után hét körül kivackolódok. Már hét ágra süt a nap, de a harmat még nem száradt föl, nyakig vizes, sáros és izzadt vagyok, mire úgy kilenc körül bejövök a jó hűvös lakásba. Mosakodás, bolt, reggeli, kis pihenő, aztán jöhet a befőzés, főzés, ha éppen nincs egy kis maradék a hűtőben. Most van szerencsére, tegnap töltött paprikát csináltam.
Jelenleg az uborka eltevése folyik. A lugason annyi terem naponta, hogy csak egy-két kétliteres üvegre futja. Előbb dunsztoltam, de ebben a melegben átálltam a hideg kénes eltevésre. Hogy egészségtelen? - hát a szalicinos is az - gondolom.
A borsó, zöldbab, tök, disztelt alma már a fagyasztó szekrényben csücsül. Ma reggel kiszedtem a zsenge karalábékat és apróra vágva, sárgarépával picit felfőztem, lehűtöttem. Ez is fagyasztva lesz, télen finom leves, vagy rakottas lehet belőle.
Ebéd után megint pihenek és kitalálok benti foglalatosságot, mert kint 30 fok van árnyékban. Ma délután spejz takarítást. Ideje lenne ebben a pár napban a fiókokra is sort keríteni. Azt fene tudja miért, mindig tologatom.
Számolgatom a napokat, bele nyugodva a megváltoztathatatlanban. /hú de hosszú szó ez, alig győztem bepötyögni. / Majdcsak lesz valahogy. A nóta is azt mondja: Úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna. Odabízom magam a prof. kezébe, kérve mellé az égiek támogatását.
Amúgy meg Bikficnél olvastam és tetszett: " Kibírom, ha beledöglök akkor is."

Elmentek

Elment az egész család nyaralni egy hétre. Egyedül maradtam a szorongásaimmal. Hamarosan itt a műtét napja. Jul.21-én fekszem be. Félek nagyon a műtéttől, még inkább a felépülési szakasztól és leginkább a szövettani eredménytől.
Nincs rosszabb a bizonytalanságnál, kikészül tőle az ember idegileg.
Mi lesz? - nem tudni...

Ócskából újat.

Ócska, verzett volt már a kerti bútorom. Eső mosta, fagy szítta, sőt a bogarak, pókok is rajta hagyták a nyomukat. Súroltam mindenfélével, leginkább a hipó segített, attól fehér lett ugyan, de a fényét elvesztette.
Kidobni viszont semmit nem szeretek. Meg olyan silányak a műanyag kerti bútorok a régiekhez képest. Szépek a fából készültek, de tető nélküli helyre nem valók, aztán meg nagyon drágák.
Befestettem hát dunaplass festékkel, és láss csudát. Kiss munka, pár száz forint és most van egy elfogadhatóan kinéző pihenő a fűzfa alatt.