Pünkösd szekerén

Templomban voltam Pünkösd másnapján. Az ige, amit a tiszteletesünk magyarázott nagyon a szívemhez szólt.

Idéznék belőle röviden: Jézus halála után írt tekercsekből vásárolt egyet drága pénzen egy egyszerű ember és szekérre ülve olvasgatta. Egyszerre mellette termett egy az igehirdetők közül és megkérdezte tőle: Érted e, amit olvasol? Az ember azt felelte: Hogyan érteném, ha nincs aki megmagyarázza. Én megmagyaráznám, mondta a vendég, de melyik úton haladjunk tovább? - A széles úton? - ahol a kereskedés, a hajtás, egymás letaposása folyik a ki többre versenye, vagy a keskeny, göröngyös, néptelen úton, ami a béke, a szeretet, az ima útja. Emberünk az utóbbit választotta és nem bánta meg. Az út során felült a szekerére az öröm a boldogság, együtt utazott vele rövidebb-hosszabb ideig a párja, aki őt választotta. Jöttek a gyerekek, majd egyre-másra leszálltak a szekérről, új szekeret választottak és azon haladtak tovább társukkal, családjukkal.
Alkalmanként a betegség, a fájdalom,a bánat is kísérte útja során, de a tekercs s a belőle áradó hit az út végéig, sőt azon túl is elkísérte.