Ragyogó napsütéses reggelre ébredtem advent második vasárnapján. Templomban készülődtem, miután a kórházi ágy hiánya miatt keddre tolódott a befekvésem.
A járást segítő botom valahol ott hagytam a tegnapi napon, így bot nélkül kezdtem a reggeli tevékenységben- és valahogy most olyan könnyen ment. El is határoztam bot nélkül megyek az Istentiszteletre, megpróbálom az Ő segítségével. Egyenes derékkal, szabályosan egymás után rakott lábakkal, ha kicsit lassan is, de megtettem az utat oda-vissza. Köszönet érte.
És köszönet a lelket megbékítő gyönyörű zsoltárokért, a prédikációban rám is vonatkozó vigasztalásért. Szép adventi ajándék mindez nekem.
A járást segítő botom valahol ott hagytam a tegnapi napon, így bot nélkül kezdtem a reggeli tevékenységben- és valahogy most olyan könnyen ment. El is határoztam bot nélkül megyek az Istentiszteletre, megpróbálom az Ő segítségével. Egyenes derékkal, szabályosan egymás után rakott lábakkal, ha kicsit lassan is, de megtettem az utat oda-vissza. Köszönet érte.
És köszönet a lelket megbékítő gyönyörű zsoltárokért, a prédikációban rám is vonatkozó vigasztalásért. Szép adventi ajándék mindez nekem.
De jó! :)
VálaszTörlés