Öröm
Nagy öröm és megtiszteltetés ért. Közölnöm kell ország-világgal, bár egy ideje nem írtam itt a személyes dolgaimról.
Szóval az történt, hogy olyan sikere volt a "Ha kibontom az emlékezés fonalát" c. könyvünknek, hogy egy szálig elfogyott és a Déri múzeum úgy döntött kiadja másodszor is.
Ebből az alkalomból a múzeumok világnapja alkalmából könyvbemutatóra invitáltak a debreceni megyeházára a másik két szerzővel együtt. Vihettünk vendégeket is.
Az ünnepséget Magyari Márta a múzeum munkatársa nyitotta meg, majd a múzeum igazgatója és az önkormányzat képviselője üdvözölte a megjelenteket. Ezután Biczó Gábor filozófus, egyetemi docens antropológus méltatta az írásainkat egyenként, kiemelve és felolvasva egyes részeket. Megállapította, hogy bár mindhárom írás családtörténet, de más-más módon íródott. Az én írásom szerinte mozaikszerű, tovább gondolásra késztet. A portréírás mesterfogásait ugyan nem tanultam, de ösztönösen ráéreztem a saját részemről való háttérben maradásra, előtérben helyezve a szülőket, mint főszereplőket.
Méltatta a ma már 92 éves Pál István 88 évesen 88 oldalon megírt életregényét és a sok régi képpel, dokumentummal ellátott Győrfi Péterné családtörténetét.
Megvendégeltek bennünket pogácsával, üdítővel és ajándékban kaptunk egy-egy szép Munkácsi Mihály Krisztus képeit értékelő és fotókkal ellátott könyvét, mellé a két női szerző egy-egy csokor virágot.
És arról még nem is írtam, hogy riportot is készített velünk a Kossuth rádió riportere Tornyi Ferenc, aki mert kicsi a világ évekig a falunkban töltötte a gyermekkorát. Úgy volt, hogy még aznap délután ötkor lemegy a riport a rádióban, de az idő csúszása miatt erre nem került sor. Hogy mikor adják le és esetleg értesítenek e bennünket az adásról a nagy kavarodásban elfelejtettem megkérdezni.
Az ünnepség után kicsit még beszélgettünk, ismerkedtünk mi "könyvírók" egymással és a közvetlen, kedves Biczó docens úrral és a könyvkiadást bonyolító Magyari Mártával.
Fényképezgettünk is, a képen a fent említettek láthatók.
Tényleg nem akarok dicsekedni, de részemre nagyon nagy dolog, hogy ilyen élményben részesülhettem. A könyvet meg ajánlom elolvasásra.
Ritka alkalom, hogy a gyermek lehet büszke a szülőre. Mi azok lehetünk Rád drága édesanyám! Panni
VálaszTörlésKöszönöm.
VálaszTörlés