József Attila gyönyörű verséből választottam a blog mottóját, tartva magam a vers mondanivalójához.
Gyomlálok, kapálok. locsolok s fát nevelek. Kertemben magról kikelt őszibarack fácskát óvok, ápolgatok, meg meggyfa hajtásokat. Amikor már legalább 20-30 cm-re megnőnek átültetem őket az állandó helyükre. Gesztenyefám, diófám, szilvafám, birsalmafám szépen lombosodik ezzel a módszerrel a magam által megálmodott gyümölcsös kertemben. Öröm rájuk nézni, szinte naponta figyelem a növekedésüket. Van egy borízű almafám, még a Sigéről került a hajtása. Nagyon finom nyári alma, leválasztottam ásóval a hajtását és elültettem. Ez is szépen növekszik.
Az utcán a három nagy fenyő lassan a villanydrótokig ér, sajnos ki kell vágni majd a csúcsát, de a kertben lévők növekedhetnek akár az égig. A fehér törzsű nyírfám lassanként tényleg az égig ér és akkor még nem beszéltem az egyre terebélyesedő szomorúfűzről, lassan beborítja koronájával az alsó kertet. Olyan mint egy természetben lévő katedrális. A szomszéd drótkerítése mellé végig kínai mályvacserjét vetettem úgy nyolc éve, szép sövénnyé alakult. Júniusban rózsaszínű
és lila virágokat bont. Az udvar felől borostyánt és vadszőlőt futtattam a kerítésre, az is szépen zöldel, ahogyan a szőlőlugasok. A kivágásra ítélt öreg körtefámnak megint megkegyelmeztem s hálából tele van gyümölccsel, pedig már nődögél elég közel hozzá egy vásárolt almafa. A ropogós cseresznyém idén legalább egy tálnyi cseresznyével ajándékoz meg bennünket, ahogy a sárgabarack is megmutatja milyen ízű.
A tavaszi cserjéim, díszfáim elvirágoztak, most zöld levelükkel díszítik a kertet. Egy kivágott veressmeggy helyén kihajtott a sajátbejártú bodzám, ami idén már kivirágzott. El is készül hamarosan a muskotály ízű üditő ital. ami a nyár ízét, illatát adja.
Szóval és tettel imádom a fákat, a virágokat, a kertet magát úgy ahogy van.
Gyomlálok, kapálok. locsolok s fát nevelek. Kertemben magról kikelt őszibarack fácskát óvok, ápolgatok, meg meggyfa hajtásokat. Amikor már legalább 20-30 cm-re megnőnek átültetem őket az állandó helyükre. Gesztenyefám, diófám, szilvafám, birsalmafám szépen lombosodik ezzel a módszerrel a magam által megálmodott gyümölcsös kertemben. Öröm rájuk nézni, szinte naponta figyelem a növekedésüket. Van egy borízű almafám, még a Sigéről került a hajtása. Nagyon finom nyári alma, leválasztottam ásóval a hajtását és elültettem. Ez is szépen növekszik.
Az utcán a három nagy fenyő lassan a villanydrótokig ér, sajnos ki kell vágni majd a csúcsát, de a kertben lévők növekedhetnek akár az égig. A fehér törzsű nyírfám lassanként tényleg az égig ér és akkor még nem beszéltem az egyre terebélyesedő szomorúfűzről, lassan beborítja koronájával az alsó kertet. Olyan mint egy természetben lévő katedrális. A szomszéd drótkerítése mellé végig kínai mályvacserjét vetettem úgy nyolc éve, szép sövénnyé alakult. Júniusban rózsaszínű
és lila virágokat bont. Az udvar felől borostyánt és vadszőlőt futtattam a kerítésre, az is szépen zöldel, ahogyan a szőlőlugasok. A kivágásra ítélt öreg körtefámnak megint megkegyelmeztem s hálából tele van gyümölccsel, pedig már nődögél elég közel hozzá egy vásárolt almafa. A ropogós cseresznyém idén legalább egy tálnyi cseresznyével ajándékoz meg bennünket, ahogy a sárgabarack is megmutatja milyen ízű.
A tavaszi cserjéim, díszfáim elvirágoztak, most zöld levelükkel díszítik a kertet. Egy kivágott veressmeggy helyén kihajtott a sajátbejártú bodzám, ami idén már kivirágzott. El is készül hamarosan a muskotály ízű üditő ital. ami a nyár ízét, illatát adja.
Szóval és tettel imádom a fákat, a virágokat, a kertet magát úgy ahogy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése