Harmadik napja napfényes, igazi szeptemberi nyárutó van nálunk. Öröm kint lenni a kertben.
Ki is megyek,már csak egy szál bottal, a korlátban kapaszkodva, óvatosan araszolva a lépcsőn. Lefelé a műtött lábam, felfelé a jót küldöm előre és hozzárakom a másikat. Magamtól jöttem rá, hogy így a legjobb.
Olyan üde a sok esőtől minden, "még zöldel a nyárfa az ablak előtt" és nyílnak a kerti virágok, ahogy azt kedves költőm megfogalmazta.
Viszont a csemege szőlő nem bírta a sok csapadékot, lerohadt teljesen, még csak egy-két szem kóstolni való sem maradt. A borszőlőn akad pár fürt, de az is satnyább, mint máskor.
Sose legyen több baj, minden más zöldségféle reménységen felül termett és itt nálunk nem volt sem jég, sem árvíz.
Sokat sétálok a kerti úton, vagy késő délután ülök a teraszon és csodálom, ahogy a nap átsüt a nyírfa levelein és aranyszínűre festi. Haj gyerekek szép az ÉLET!- csupa nagybetűvel.
Ünnepi a hangulatom máma, mert ünnep is van: Ma van az első lányom születésnapja.
Isten éltesse sokáig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése