Úgy ülnek a villanydrótokon, mint hangjegyek a kottafüzetben. Figyelem őket eső után. Első fészekalj,valószínű most tanítják a szülők őket repülni. És akkor jött ez a gyors zápor. Elázott a tollacskájuk, elnehezült a szárnyacskájuk. Fel-fel röppen egy-egy, de nyomban vissza ül a drótra és fázósan gubbaszt, vagy tollászkodik. A szülők ijedten röpködik körben őket és a visszatérésre biztatják a tollakkal bélelt meleg fészekben, vagy mégsem, mert már letojták a második fészekaljat?- nem tudni, de az biztos, hogy ezek a fecskék már kirepültek és bármily fiatalok egyedül kell gondoskodni hamarosan magukról. Sok szúnyogot enni, sokat repülni, hogy megedződjenek a hosszú tengeri útra kisasszony napjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése