Végre egy nagy szélvihar után megjött a lehűlés és az eső. Megértem már jó pár kánikulát és megfigyeltem, hogy az utolsó pillanatban, amikor már úgy néz ki minden kiég megérkezik az égi áldás. Honnan, kitől kapjuk , miért nem előbb, miért nem később, miért most. Minket - nem kiabálnám el - elkerült eddig még a jégverés. Mindig nyugatról indul a változás és mire ide ér a keleti végekhez csitul az ereje. Bár ma úgy megtépázta a szél a fűzfámat, hogy időben telt, hogy összeszedjem a sok letépett gallyat, levelet. Jajj!- már sárga levelek peregnek a fáról, észre sem vesszük és itt lesz az ősz. Mostanáig tombolt a nyár de valahol már készülődik az ősz s aztán a tél - brr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése