Pünkösd előtti vasárnapon, azaz ma konfirmált három kis legény és hét leányka a templomunkban.
Ahogy az elő van írva, ünnepélyes keretek közt fogadta be a református közösség a tíz fiatalt.
Jól vizsgáztak vallás ismeretből a feltett kérdésekre. Eljöttek a szülők, nagyszülők, keresztszülők, rokonok. Megteltek a máskor üresen ásítozó padsorok ezen az egyetlen napon. Vajon a tíz gyermekből megérintett e legalább néhányat a prédikáció és főleg a konfirmáció? - vagy csak az ajándékok kedvéért vállalták a megmérettetést? Sajnos az elmúlt évek azt mutatják, hogy még az első Úrvacsora vételen Pünkösdkor megjelennek, aztán többé nem látni őket a templomban .
Miért? Miért építettük így fel a világunkat, hogy minden ceremóniává vált.
A tiszteletesünk olyan szép történettel bocsájtotta el őket, amit meg kellene jegyezniük egy életen át. A történet a következő:
Jézus ül egy sziklán távol a falutól és megszólít egy arra járó fiatal embert. Szomjas vagyok. Kérlek hozz nekem egy pohár vizet a faluból. Szívesen, mondja a fiatal férfi. Bemegy a faluba, az utcán találkozik egy fiatal lánnyal és szerelmes lesz belé. Feleségül veszi és élik a házasok örömmel, gondokkal teli életét. Három gyermekükből egyet elveszítenek, egy beteg. Az évek telnek, a férfi hetven évesen megbetegszik, meghal és Jézus elé kerül. Hoztál e vizet?- kérdezi Jézus szelíden. Elfelejtettem, mondja a férfi szégyenkezve. Pedig én azóta is itt várok rád, mondja Jézus , mert az eltelt ötven év annyi volt, mint egy pillanat.
Ahogy az elő van írva, ünnepélyes keretek közt fogadta be a református közösség a tíz fiatalt.
Jól vizsgáztak vallás ismeretből a feltett kérdésekre. Eljöttek a szülők, nagyszülők, keresztszülők, rokonok. Megteltek a máskor üresen ásítozó padsorok ezen az egyetlen napon. Vajon a tíz gyermekből megérintett e legalább néhányat a prédikáció és főleg a konfirmáció? - vagy csak az ajándékok kedvéért vállalták a megmérettetést? Sajnos az elmúlt évek azt mutatják, hogy még az első Úrvacsora vételen Pünkösdkor megjelennek, aztán többé nem látni őket a templomban .
Miért? Miért építettük így fel a világunkat, hogy minden ceremóniává vált.
A tiszteletesünk olyan szép történettel bocsájtotta el őket, amit meg kellene jegyezniük egy életen át. A történet a következő:
Jézus ül egy sziklán távol a falutól és megszólít egy arra járó fiatal embert. Szomjas vagyok. Kérlek hozz nekem egy pohár vizet a faluból. Szívesen, mondja a fiatal férfi. Bemegy a faluba, az utcán találkozik egy fiatal lánnyal és szerelmes lesz belé. Feleségül veszi és élik a házasok örömmel, gondokkal teli életét. Három gyermekükből egyet elveszítenek, egy beteg. Az évek telnek, a férfi hetven évesen megbetegszik, meghal és Jézus elé kerül. Hoztál e vizet?- kérdezi Jézus szelíden. Elfelejtettem, mondja a férfi szégyenkezve. Pedig én azóta is itt várok rád, mondja Jézus , mert az eltelt ötven év annyi volt, mint egy pillanat.
Milyen szépen feldíszítették a templomot! Nem emlékszem, hogy a mi időnkben így volt-e?!
VálaszTörlésMindig fehér virággal díszítettek, sőt amikor én konfirmáltam a lányokon is fehér ruha volt.
VálaszTörlésA tisztaság, ártatlanság jele ez.
Én is emlékszem, hogy fehér ruhában (dzsörzé anyag, magában mintás volt külön szoknya és egy felsőrész szép puffos ujjal) konfirmáltam 1975-ben, külön erre az alkalomra varrta Tornyiné Irénke néni.
VálaszTörlésIgaza van Idamama, mi is akik akkor konfirmáltunk még az úrvacsoraosztásra elmentünk, majd többé nem mentünk templomba. Én is felnőtt koromban itt Pesten tértem vissza, főleg a fiaim kapcsán. Ők mindketten meg vannak keresztelve és konfirmáltak is. Itt a Városligeti fasori templomba jártak/járunk, ahol a konfirmáció is ugyanúgy zajlott, mint otthon gyerekkoromban, de a lányok már sötét szoknyában, fehér blúzban konfirmáltak.