Az időjárásról

Döbbenten hallgatom, vagy nézem a TV-ben mennyi kárt okoz az időjárás. Viharok, jégeső, árvizek. A máskor szalagnyi, vagy kiszáradt patakok úgy megduzzadtak, hogy falvakat, városokat öntenek el. Ahogy Miskolcon a lakótelepek közt hömpölyög a víz, ahogy mentik kevéske értékeiket a folyók, patakok mentén lakók, arcukon a tehetetlenség dühével megrázó.

Mindig csodáltam a hegyes vidékek panorámáját és most csendesen örülhetek, hogy az Alföldnek egy olyan szegletében lakom, amit elkerültek - eddig még - a fent felsoroltak.

A mi folyónk áradásáról még nem adtak hírt, biztosan erre is sor kerül, mert a Románia felől lezúduló víz a Berettyót is eléri, de remélhetőleg levonul, ahogy mindig. Nagy hullámtér, erős, karbantartott partok védik a folyót, a zsilipeken túl, ha szükséges elárasztható az ócska Berettyó, a falu körül kialakított csatorna rendszer. A régi öregek azt mondták, ha a mi falunkat elöntené a Berettyó - amitől az Isten mentsen - akkor Újfalunak csak a torony gombja látszana ki, víz alá kerülne az egész város. Az uniós pályázatból épített záporgyűjtő, a jól kialakított levezető árkok, az aszfaltos utak még felhőszakadás esetén is levezetik a vizet. A sok esőt már nem tudják beszívni a földek, ezért a határban belvizek alakultak ki. Sajnos itt a szépen fejlődő vetések kipusztulnak, ami nagy kár a gazdáknak.
Kisebbik baj, hogy a virágaimat is elmosta az eső. A pipacsok és liliomok csak pár napig pompázhattak, a szél megtépázta, az eső kifoltosította a gyenge szirmaikat. A veteményest is újra kell kapálni, ha végre süt a nap és felszárad. Sárgulnak a sok esőtől a növények, de ha valóban jön hétvégén a jó idő kiheverik.
Hiányzik a napsütés, megviseli a kedélyállapotot a bezártság, akár télen.
Kern András dala motoszkál folyton a fejemben:

"Esik mocskosul az eső
Mennyit esik, piszkosul esik
Rémesen esik, őrület, ennyi eső"