Segitség.

Segítséget kaptam a két nagyobbik unokámtól. Összebeszéltek, hogy ketten felszegezik a léceket a drótkerítés aljára, amivel az öreg ház helyét, meg a tyúkudvart elkerítettem.

Mivel az unokamenyem államvizsgára készült - a mai napon a szülinapján államvizsgázik , minden jót kívánunk neki ezen a napon -- hát kijött Tamás már péntek délután mamához, had tanuljon a vizsgára készülődő csendben, nyugalomban.

Szombaton délelőtt a Gergő vezényletével - ő volt a mester, mert már az apjával csinált ilyetén munkát felszegezték a léceket. Itt volt Ádám és Dénes is, de ők csak a tyúkokat hajkurászták. Főztem nekik ebédet és miután pihentek egy kicsit még a csűrben is rendet vágtak. Egy csomó vasat kiszedtek, meg mindenféle kacatot felvágtak tűzrevalónak.

Este bográcsos vacsorára voltak hivatalosak a barátjához, ahol jól elszórakoztak éjfél körülik. Én már mélyen aludtam mire Tamás előkerült.

Vasárnap délelőtt még levágta a füvet , megebédeltünk és egy kis beszélgetés után délután kettő körül hazaautóztak Ádámmal.

Gergőt ma vitték a szülők Egerbe a Képzőművészeti Főiskolára első bemutatkozásra. Vitte a válogatást a képeiből, hát majd meglátjuk. Felhívtam indulás után telefonon és kívántam neki egy nagy kalappal - hátha szerencsét hoz.

Közel áll a szívemhez ez a két nagy fiú, mert úgy el tudnak velem beszélgetni, annak ellenére, hogy van köztünk némi korbeli külömbség.