Öregszem

" Én lassan öregszem, erre nem törekszem
De sajnos az idő, az idő, az idő eljár"

A régi sláger soraival kezdem a bejegyzést. Mert tényleg. Egyre inkább érzem, hogy fogy az erőm, hamarabb elfáradok, mint akár két-három évvel ezelőtt is.

Mára meszelést terveztem be. Faluhelyen még ma is az a szokás, hogy évente legalább egyszer kimeszelik a kamrákat,istállókat kivül-belül. Szombaton a lomtalanítás alkalmából Gergővel kipakoltunk a ma már tárolóhelynek átminősített valamikori tehén istállóból,bemeszeltem és délután már raktuk is vissza a papa dolgait, ami az öreg házból kikerült. Gyalupad, seprűkötő, satu, köszörű, körfűrész, ,mind külön asztalra szerelve.Elég volt mindezt elhelyezni. Vár még két kamra, két aklos disznóól, egy tyúkól meszelésre, meg mindezek külső része. Hát nem egy napra való munka. Bár volt idő, amikor ha nem is mindet, de nagy részét bemeszeltem reggeltől estig.
Ám az idő eljárt, ahogyan a fenti sláger mondja, ma már egy épület rendbetétele is éppen elég.Dél volt mire a végére értem , mert előbb még ki kellett javítani az itt-ott lepergett falat. El is fáradtam rendesen, ebéd meg semmi, mert megint kint felejtettem magam. Hanyag vagyok én főzés tekintetében, amióta egyedül vagyok. Az természetes volt amikor még itthon volt a család, vagy ha most itthon van, hogy mindennap főtt étel kerüljön az asztalra. Mikor ketten maradtunk a papával már előfordult,hogy maradt másnapra és esetleg egy kis levest kellett főzzek, mert a papa nagyon leveses volt.
Mostanság meg erőt kell venni magamon, hogy főzzek, de akkor két-három nap azt eszem. Próbáltam ebédet hordani, hát kevés benne a hús, meg elég drága. Azon a pénzen ha húst veszek több személyre is elég az adag és ha eljönnek az itteni gyerekeim van miből megkínálni őket.
Na ma mindenesetre olyannyira elfáradtam, hogy előbb pihennem kellett egy kicsit.Újabban olyan álmosság vesz erőt rajtam delente, hogy le kell feküdjek legalább fél órára. El is alszom, mint akit agyon ütöttek . Hogy ez a gyógyszer mellékhatása, vagy megszokás, hogy párszor elaludtam nem tudom, de furcsa számomra, mert régebben nem tudtam nappal aludni. Ha a gyógyszer okozná nem sokáig fogom szedni az biztos.
Na minden esetre ma már nem húzom el feketével a fal tövét, csak holnap reggel, mert úgy oda süt a nap és olyan meleg van, hogy képtelenség most megcsinálni.
Mikor aztán a végére érek jó nézni a rendezett udvar látványát.

El is gondolkoztam én azon, hogy némely városi ember, tisztelet a kivételnek, aki lenézi a falusiakat, hogy tud üldögélni az arasznyi erkélyén a lepukkant falak között. Egy kis kőműves munka, egy kis festék és mennyivel kellemesebb lenne a pihenés.

Azért nem maradtam ám éhen. Délután két órakor megemberelve magam főztem gulyáslevest és sütöttem palacsintát túrósat és lekvárosat.

Estével meg kész lettem a falak is meg én is.