Segítséget kaptam a két nagyobbik unokámtól. Összebeszéltek, hogy ketten felszegezik a léceket a drótkerítés aljára, amivel az öreg ház helyét, meg a tyúkudvart elkerítettem.
Mivel az unokamenyem államvizsgára készült - a mai napon a szülinapján államvizsgázik , minden jót kívánunk neki ezen a napon -- hát kijött Tamás már péntek délután mamához, had tanuljon a vizsgára készülődő csendben, nyugalomban.
Szombaton délelőtt a Gergő vezényletével - ő volt a mester, mert már az apjával csinált ilyetén munkát felszegezték a léceket. Itt volt Ádám és Dénes is, de ők csak a tyúkokat hajkurászták. Főztem nekik ebédet és miután pihentek egy kicsit még a csűrben is rendet vágtak. Egy csomó vasat kiszedtek, meg mindenféle kacatot felvágtak tűzrevalónak.
Este bográcsos vacsorára voltak hivatalosak a barátjához, ahol jól elszórakoztak éjfél körülik. Én már mélyen aludtam mire Tamás előkerült.
Vasárnap délelőtt még levágta a füvet , megebédeltünk és egy kis beszélgetés után délután kettő körül hazaautóztak Ádámmal.
Gergőt ma vitték a szülők Egerbe a Képzőművészeti Főiskolára első bemutatkozásra. Vitte a válogatást a képeiből, hát majd meglátjuk. Felhívtam indulás után telefonon és kívántam neki egy nagy kalappal - hátha szerencsét hoz.
Közel áll a szívemhez ez a két nagy fiú, mert úgy el tudnak velem beszélgetni, annak ellenére, hogy van köztünk némi korbeli külömbség.
De jó is az ilyen két unoka! És legalább volt társaságod is, Iduska! Az elvégzett munkáról nem is beszélve!
VálaszTörlésÍgy igaz.
VálaszTörlés