Falusi történetek

Harmadik történet.

Még a tsz. idők első éveiben történt ez az eset.

A növényápoló ágazatban kimérték tagonként a kapálni való kukoricát,cukorrépát és a kaszagép által levágott és kézi össze gyűjtésre váró lucernát, szénát. A betakarított takarmány harmada illette meg a tagot a munkájáért.

Annak idején némi erőszakkal kényszerítette be az akkori politika a szövetkezetekbe az addig egyéni parasztként dolgozó gazdákat. Nem is érezték soha igazán a magukénak a közöst, ott csíptek le belőle, ahol módjuk volt rá. A háztáji volt az elsődleges, mivel az ott nevelt állatok tartották el a családot és még értékesítettek is belőle.A szövetkezet alíg fizetett valamit.

Történt, hogy lucerna gyűjtés ideje volt. A brigádvezető kiadta az ukászt, hogy rakják egyenlő boglyákba a lucernát és minden harmadik boglya a tagé, amit a tsz. hazaszállít számára.
A másik két boglya pediglen a telepre kerül. Hát milyen a fifikás ember? Úgy rakták a boglyákat, hogy a két elsőt jól fellazítva fele annyi takarmányból, a harmadikat - hiszen az lesz az övék- jól lenyomkodva minél több legyen. Igen ám, de a brigádvezető rá jött a turpisságra.
Megváltoztatta az előzőleg kiadott rendelkezést, minden harmadik boglya szállítandó a telepre!

Hú az anyját bátyám, mondta egyik tag a másiknak: a harmadik boglyát rakják a közösnek! Úgy kell a zsiványoknak! - mondta az emberünk. De bátyám, hát a magáéból viszik a harmadik boglyát! Ammán más! - vakarta a fejét nagy búsan ammán más!