Falusi történetek

Negyedik történet.

Még mindig az egyik legvidámabb barakból a tszcs-ből.

Gépműhely ágazat.

Itt dolgoztak a gépszerelők, a traktorosok besegítőként, ha rossz volt a masinájuk. Háát bizony a munkafegyelem eleinte elég laza volt. Sokan csak imitálták a munkát, volt aki szinte tisztább munkaruhában ment haza hétvégén, mint mikor hét elején ráadta otthon az asszony.

Meg-meg jelent a raktárban egy egy traktoros, ott ácsorgott, hallgatózott. No mi kell? - kérdezte a raktáros. Háát egy kis csavar, mondta zavartan az illető, mert hát igazából nem is kellett neki semmi, csak egy kicsit lazított.

Reggelente a kicsi rezsón készült a közös villásreggeli. Összedobta a társaság, ami a tarisznyába volt: Szalonnát, kolbászt, hagymát, tojást. Jenő is dolgozott köztük egy ideig szerelőként, aztán raktárosként. Mivel értett a sütéshez-főzéshez, őt bízták meg, hogy készítse el a reggelit.
Persze a reggeli előtt egy kis dugi pálinka is kijárt. Ettől aztán jókedve lett az egész társaságnak.Ment a viccelődés, egymás cikizése.

Közös névnapokat is rendeztek a műhelybe. Ebből aztán fegyelmik is származták, mert hát volt aki már a reggeli köszöntés után bekapkodott eléggé. A műhelyfőnök kijelentette: névnapozni márpedig csak munkaidő végétől, délután négy órától lehet.
Hát bizony voltak akik nehezen várták a négy órát. Mondta is háromkor az egyik szerelő: Köszöntsük már, igyuk meg azt a kis pálinkát, nincs itt mire várni! - Hát aztán, hogy előbbre hozták e egy kicsit a köszöntési időt nem tudni, de az biztos, hogy volt aki mire hazamenésre került a sor, erőssen bepityizált. Látva a szomszédját, aki egy kupica bekapása után már ment is haza és végezte otthon a második műszakot odakiáltott neki: Kedves komám - hát hiányzott ez nekünk? -Hát úgy látom neked nemigen felelte nevetve a szomszéd.