Falusi történetek

Második történet

Jó kiállású, karakán ember volt Pali bácsi. Az első világháborúban vitézségi érmet kapott. Falun a ragadványnevek úgy ragadnak az emberekre, mint a régi légyfogó papír. Mindjárt Vári Vitéz lett a neve a hétköznapi Szabó helyett. Szeretett mulatni, kocsmázni, adomázni. Kicsit gyors beszédű lévén a szavakat ismételte mindig. A mulatozás, kocsmázás elvitte a pár hold földjét, így nyári nagy viharok ,égzengések, villámlások idején csak kiállt a kocsmaajtóba és úgy mondta: " hiába dörög az ég,az ég,az ég, az én búzámat nem veri el a jég,a jég, a jég.

Egy alkalommal fácánozott. Hurkot vetett a bokor alatt a fácánnak épp az újfalusi kövesút mentén. Sikerült a fogás. Éppen bogozta ki a fácánt a hurokból, amikor arra járt egy csendőr. Hát maga mit csinál itt bátyám?- kérdezte. Aztán kitől van erre engedélye magának? Hát bokor komámtól, bokor komámtól - mondta Pali bácsi. Igen, aszondja a csendőr, akkor csak fácánozzon nyúgodtan. Akkoriban a csendőr parancsnokságon Bokor nevű volt a parancsnok.
Pali bácsi jót kuncogott magában, hiszen ő csak attól a bokortól kért engedélyt, ami alatt megvetette a húrkot.

Fiatal korában nagy szoknyabolond volt, de öregen is megnézte a szép menyecskéket.
Egyik alkalommal találkozott egy szemrevaló menyecskével az utcán. Mondta neki: Ismertem idesanyádat, szép asszony volt, szép asszony volt, de akármilyen híres dáma, híres dáma- egy szép napon mind lejárja, mind lejárja.