Honvágy

Bármennyire tagadnám három nap elteltével honvágyam van a saját fészkem- házam-kertem-falum után.
Pedig olyan jó nekünk kettesben Bercuskával. Egy édes érzelemgazdag tündérbogár. Játszunk sokat míg Peti óvodában a szülők meg a dolgozójukban vannak. Délben ebéd, alvás, délután motorozunk az udvaron, vagy az utcai járdán.
Fene tudja, mégis úgy érzem magam, mint aki be van zárva. Ez a fránya harmadik emelet! Nem ugrok le minden füttyentésre az az igazság. Lefele még hagyján, de felfele!
Míg alszikm a kicsi kimentem vacsorát főzni. Gulyásleves és palacsinta a mai menü. A szomszédban csörrent a zár, megjött valaki. Elgondolkoztam azon, hogy városon alig beszélgetnek az emberek egymással.
Otthon ez másként van. Ha megérkezem kérdezik a szomszédok: No megjöttél? Hogy vannak a pestiek? Ha a boltba megyek, ami alig száz méterre van a lakásomtól legalább három emberrel biztosan megállok beszélgetni.
No de nem nyavajgok, hiszen holnap már indulok haza.
Pár nap elteltével már hiányoznak az én drága pestijeim. Hát ki érti ezt?