Embermesék

Statisztika

2008. november 8., szombat

Bölcsi



Milyen szépek a magyar szavak: bölcsőde: bölcső: ringató, dajkáló. Óvoda: óvó,védő.

És milyen jó, hogy van beszoktatás kényelmes,nyugis tempóban. Manapság jobban vigyáznak a gyermek lelkére.
Részletes ír a lányom a legkisebb unokám első beszoktató óráiról.
Emliti a szocreál szót is, bár nem rossz értelemben. Hogy mi volt az igazi szocreál óvodai beszoktatás azt többek között én mondhatnám el az 1969-és 1975-ös éveket idézve. Két és fél évesen ment óvodába a második és a harmadik lányom is, mivelhogy bölcsi akkor még nem volt falun.
Egyből be a mély vízbe, első naptól nyolc órában. A második lányom még aránylag jó helyzetben volt, mivel az első, aki három évesen kezdte az ovit még fél évig vele maradt iskola előtt, így nála aránylag könnyen mentek a dolgok. Nem úgy a későn jött harmadik, aki addig a nagy család kedvence volt. Nagyon nehezen ment az elszakadás.
Eltartott úgy fél évig, amíg kimondta: Én most már szeretek óvodába járni.
Addig bizony reggelente voltak nagy sírások és az addig kedves,beszédes kicsi lány felcsapva a fejét dacosan, mérgesen ment előttem reggelenként és a mi házunktól három házzal feljebb lakó nagyszülőkre, akik a kapuban állva várták virággal a kézben, hogy vinné az óvónéninek rá sem nézett, nem köszönt, nem beszélt. Hát szívszorító volt, még ma is így érzem. Hetekig azt sem engedte meg a vezető óvónő, hogy magával vigye azt a kis pléd darabot, amit "kisenyémnek" hívott. Egy selyemmel szegett kispléd volt a kedvence, amit elalvás előtt az arcához szorított. Ezt a kis plédet több darabra vágtuk, jutott belőle egyik mamának, másik mamának, otthonra is maradt és vittük első nap az óvodába is, de nem lett engedélyezve, ahogyan más gyerekeknek a cumi, vagy valami apró játék sem. Szokja meg az a gyermek a megváltozott körülményeket! - ez volt a jelszó. Biztos, hogy nagyban közrejátszott a nehéz beszokásban.
Mikor már jókedvüen ment a kislányom óvodába megkérdeztem tőle: "Dehát miért sírtál annyiszor?' Azt felelte: " Féltem, hogy nem jössz értem." Biztos, hogy ő ezt így is gondolta.
Remélem a kicsi unokám nem érzi így hetek múlva sem.

2 megjegyzés:

  1. Bölcsi - "beszoktatás". Ez az én feladatom volt, mert az unokám szülei dolgoztak, nekem meg időm "mint a tenger". Bizony nehéz volt, nekem legalább annyira, mint Szandrának.
    Vera

    VálaszTörlés
  2. azám, csakhogy amikor én nem köszöntem mamáéknak, az később volt és annak az volt az oka, hogy azt a farmerkabátot adtad rám, ami nem tetszett énnekem, világosan megvan a pillanat, ahogy dúlva-fúlva mentem végig az utcán abban a kabátban. :)

    amúgy a többi abszolút így van, ahogy írod. :)

    VálaszTörlés