Mint már annyiszor, ma is lélekben gazdagabban tértem haza a vasárnapi prédikációról.
A mi tiszteletesünk felkészülten, idős embereknek is érthetően a lelkünket simogatva hirdette az igét.
Zsoltárok könyve 103. 2.3.5: Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsájtja minden bűnödet,meggyógyítja minden betegségedet. Aki jóval tölti be a te ékességedet és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
És akkor az ige magyarázata röviden, ahogyan bennem megmaradt:
Mi a mi ékességünk? -Amit mások látnak? A külsőnk, a lakásunk, a kertünk, a nagyravágyásunk, a vagyonunk? Nem. A mi ékességünk, amivel Isten betölti egész lényünket a jóság. A jóság, amit áraszt ránk s mi árasztunk a környezetünkre: a családunkra, a rokonainkra, a szomszédainkra, minden emberre.
A sas levedli régi tollait és újakat növeszt.
Így kell az embernek is elhagyni rossz szokásait s törekedni a jóra. Túllépni a haragon, a sérelmeken és megbocsátani.
De jó volna, ha ezt mi emberek mindannyian meg tudnánk tenni. Milyen boldogság szállna a világra. Dehát gyarló emberek vagyunk. Próbálgatjuk-próbálgatjuk, több-kevesebb sikerrel.
Nekem úgy tudom, nincs haragosom. Én sem haragszom senkire. Ez jó, nagyon jó. A harag mérgezi a lelket. Elszívja a jó energiákat. És mégis előfordul, hogy évekig tartó harag van szülő-gyermek és testvér-testvér között. Számomra ez érthetetlen.
Volt nekem egy haragosom. Egy alkalommal csúnyán beszólt nekem. Talán két év is eltelt, hogy nem is köszöntünk egymásnak. Falumbeli lévén, sokszor találkoztunk. Engem rettentően bántott ez a helyzet. Egy napon megszólítottam. Álljon már meg egy pillanatra, szeretném elmondani, hogy bár nagyon megbántott én teljes szívemből megbocsátok . Csodálkozva nézett rám. Mondtam neki legalább köszönjünk egymásnak. Azt felelte: Igazad van húgom / a párom távoli rokonáról van szó/ hát jónapot neked! Életem egyik legjobb napja volt az a nap. Azóta beszélgetünk is ha úgy adódik. Hát talán így is lehet...
A sas levedli régi tollait és újakat növeszt.
Így kell az embernek is elhagyni rossz szokásait s törekedni a jóra. Túllépni a haragon, a sérelmeken és megbocsátani.
De jó volna, ha ezt mi emberek mindannyian meg tudnánk tenni. Milyen boldogság szállna a világra. Dehát gyarló emberek vagyunk. Próbálgatjuk-próbálgatjuk, több-kevesebb sikerrel.
Nekem úgy tudom, nincs haragosom. Én sem haragszom senkire. Ez jó, nagyon jó. A harag mérgezi a lelket. Elszívja a jó energiákat. És mégis előfordul, hogy évekig tartó harag van szülő-gyermek és testvér-testvér között. Számomra ez érthetetlen.
Volt nekem egy haragosom. Egy alkalommal csúnyán beszólt nekem. Talán két év is eltelt, hogy nem is köszöntünk egymásnak. Falumbeli lévén, sokszor találkoztunk. Engem rettentően bántott ez a helyzet. Egy napon megszólítottam. Álljon már meg egy pillanatra, szeretném elmondani, hogy bár nagyon megbántott én teljes szívemből megbocsátok . Csodálkozva nézett rám. Mondtam neki legalább köszönjünk egymásnak. Azt felelte: Igazad van húgom / a párom távoli rokonáról van szó/ hát jónapot neked! Életem egyik legjobb napja volt az a nap. Azóta beszélgetünk is ha úgy adódik. Hát talán így is lehet...
Hm. Nem is tudja Iduska, mennyire megérintett ez az írás, hiszen pont ekörül forgott pont az agyam!
VálaszTörlés(Milyen érdekes, hogy mindketten ugyanarra gondoltunk.) Ugyanis nekem egy haragosom van csak, itt a faluban, s én is csak erre az egy emberre haragszom. Nagyon a szívembe szúrt, igazából nagy-nagy aljasságot cselekedett ellenem, míg én éppen jót cselekedtem vele, irgalmatlanul hátbaszúrt. S forgatta még a kést vagy öt évig. Éppen arra gondoltam, hogy arra már képes vagyok, hogy az életünkből kiradírozzam, ne törődjek vele, de megbocsájtani még nem tudtam neki. Pedig lehet, ez is oka a betegségemnek. Még ha nem is jártatom már évek óta rajta az agyam. De ez a legnehezebb: nem csak kimondani, valóban úgy érezni, hogy megbocsájtottam. Nem is tudom, menne-e már, vagy hogy érhetném el, hogy érezzem.
A fotók meg rendkívülien jól sikerültek! Az a templomablak! Meg az áradó fények! Tudom én már, hogy Lappa honnan örökölte a tehetségét! :)
Hát ezeket a képeket lappától másoltam ide.
VálaszTörlésViszont magam is meglepődök egy-egy gyönyörűséges képen, amit én fényképeztem .
A megbocsájtás nem könnyű, de meg kell próbálni.
Akiknek az életéből kimarad a vasárnapi mise, azok sajnos nem is tudják, mit veszítenek. Mert egészen más dolog otthon imádkozni, amikor eszünkbe jut, és más dolog a templomban részt venni a liturgiában.
VálaszTörlés