Szabó Magda
Én sose jártam nélküled,
csak most jöttem előre;
az ifjúságod elgurult,
azt őrzöm itt a földbe.
A szál, mely fogta lelkemet,
a fényes szál kibomlott,
ne sírj, ha e kövek felé hajolsz,
s nevem kimondod.
Mert jössz te is. Úgy várlak itt,
mint otthon, odafenn,
s nem tudta más, hogy közeledsz,
csak szívem és fülem.
Majd rád nézek, mint annyiszor,
hogy mit hoztál nekem,-
ó, hozd magaddal a napot!
Hideg van idelent
Meghatódtam. Szép volt.
VálaszTörlésMeghatódtam. Szép volt.
VálaszTörlésNem tudom, mi ez a kettőzés, bocsánat.
VálaszTörlésFogadd e sorokat vigasz képpen:
VálaszTörlés"Igen, én már jártam itt.
Hogy mikor, arról nem tudok,
De ismerős nagyon e pázsit,
S az édes illatok,
A szél sóhaja és az a parti fény..
És te is voltál már enyém.
Mily régen volt ez? nem tudom,
De most egy fecske suhant át a kerten ,
Te nézted, s nyakad ívét látva
Egy fátyol lehullt- és akkor rád ismertem." /D.Gabriel Rosetti
Köszönöm kedves névtelen.
VálaszTörlésA halála után egy magányos gerle naponta a házunk tetejére száll és onnan turbékol bánatosan reggel,délben,este.
Ne tarts bolondnak, de arra gondolok mikor hallgatom talán ő üzen általa.