Embermesék

Statisztika

2008. szeptember 6., szombat

Verset mondtam


Zsurzs Kati

Színész vagyok, a könyvekkel és a versekkel igen bensőséges a viszonyom. A betű, az írott szó tiszteletét és imádatát a nővéremnek köszönhetem. Különös szenvedélyt kaptam tőle, a versek birtokolásának vágyát. Ajándékozott nekem egy füzetet, ebbe írtam a megtanult verseket. Azóta tudom, hogy a rendszeres és pontos szövegtanulás munkára serkenti az agyat, amely így egyre több információt egyre gyorsabban képes rögzíteni. De ehhez képest mi az a gyönyörűség, amelyet a versek nyújtanak nekünk, olvasóknak! Érezzük és megéljük a szenvedélyeket, a konfliktusokat, szeretünk, gyűlölünk, vágyódunk, álmodozunk, örülünk és kétségbeesünk, gyászolunk, de nem találjuk meg azokat a szavakat, amelyek mindezt maradéktalanul kifejezik. És egyszer csak kezünkbe kerül egy vers, és mintha mi írtuk volna: pontosan, sőt szebben, szellemesebben visszaadja érzéseinket, és még az is feltárul benne, amit mi a lelkünk legmélyén őriztünk és talán kimondani is féltünk.

És megtanuljuk ezt a verset. A szövegek a sajátunkká válnak, a sorai, a szavai gyakran felidéződnek bennünk. Gazdagabbnak és többnek érezzük magunkat általuk.





Zsuirzs Kati minden szava helyettem beszélt. Számomra öröm azt az élményt megosztani másokkal, amit nekem egy szép vers nyújt.

Ezért hát kb. négy éves koromtól mondok verset néhány évtized kihagyással, de olvasni akkor is olvastam.

Sokat segítettek és segítenek nekem a versek örömömben, bánatomban, gyászomban a mai napig.


Szeptember ötödikén pénteken a Méliusz Péter Megyei Könyvtár megyejárás program keretében Szentpéterszeg bemutatkozott Debrecennek.

A Kossuth téren volt a beharangozó, ahol dobbal hívogatta a vendégeket a kikiáltó a délután tartandó kulturális műsorra és egy fergeteges bemutatót tartott a népitánc csoport. Majd a könyvtár dísztermében polgármesterünk üdvözlő szavai után a hagyományőrző nyugdíjas klubot képviselve elmondtam Ady Endre: Hazamegyek a falumba c. versét.


Szigorú szeme meg se rebben

Falu még nem várt kegyesebben

Városi bujdosóra

Titkos hálóit értem szőtte

S hogyha leborulok előtte

Bűneim elfelejti.

Vagyok tékozló és eretnek,

De ott engem szánnak, szeretnek,

Engem az én falum vár.

Mintha pendelybe látna újra

S nem elnyűve és megsárgulva,

Látom, hogy mosolyog rám.

Majd szól: ”Én gyermekem pihenj el,

Békülj meg az én ős szívemmel

S borulj erős vállamra. „

Csicsítgat, csittít, csókol, altat

S szent, békés, falusi hatalmak

Ülnek majd a szívemre.

S mint kit az édesanyja vert meg,

Kisírt, szegény, elfáradt gyermek,

Úgy alszom el örökre .


Ezt a gyönyörű, szomorú verset bizony sokan megkönnyezték, mivel a vendégek nagy része Péterszegről elszármazott és debreceni vagy a környéken élő volt, vagy egy másik faluból került Debrecenbe és úgy lett városlakó.
Bevallom, hogy jól estek a gratulációk, mert azért izgultam kicsit sikerül e úgy elmondanom, ahogyan én beleérzek annak az embernek a lelkébe, aki nem a szülőfalujában él. Mivelhogy én jószerével itt éltem le az életem és itt is szeretném befejezni. Hát azt hiszem sikerült.

Fellépett még a nótakör,akik erre az alkalomra verbuválódtak össze, de olyan szép, tiszta hangon énekeltek népdalokat a jó akusztikájú teremben, hogy igazán sikert arattak. Ahogyan a néptánc csoport is és az iskolában tavaly indított irodalmi színpad. Ők egy mesejátékot adtak elő.

A műsor fénypontja kis falunk szülötte, aki a Víg Színház elismert fiatal művésznője Tornyi Ildikó vers és népdal válogatatást adott elő nagy-nagy sikerrel.

A műsor után a nyugdíjasklub asszonyai által sütött sós és édes süteményeket kóstolhatta meg a közönség, közben gyönyörködhetett Fekete Borbála festőművész festményeiben és Nagy Péter számitógépes grafikáiban.
Kiállításra került Berek Katalin tűzzománc lámpája, szóttesek Mercsné Gombos Irén munkái és a volt kézimunka szakkör himzései.

A földszinten a játszóházban kipróbálhatták a csigacsinálást és a körmönfonást a debreceni gyerekek.

Mindent összevetve egy jól sikerült, tartalmas délutánt töltöttünk a Méliusz könyvtárban, egy gyönyörű , minden igényt kielégítő több emeletes épületben. Remélem nem csak én érzem ezt így, hanem mindazok, akik ott voltak ezen a találkozón.
Képek a multiplyn láthatók.

5 megjegyzés:

  1. Még a bejegyzés megszületése előtt megnéztem a képeket, igazán tartalmas, szép program lehetett!

    VálaszTörlés
  2. Olyan furcsa, hogy nagyon sokáig nem szerettem Adyt és József Attilát, valahogy meg kellett rá érni, "beleöregedni"...

    VálaszTörlés
  3. A nyolcadik napon végre láttam, hallottam szép vers mondás, persze
    a könnyeket itt nem muszáj legyűrni!
    Szép volt!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépek a képek, nagyon jók az írások! De nekem még mindig az a Márai részlet motoszkál a fejemben. Aki ilyen aktív közösségi életet él mint te az sosem lesz magányos. Aki, mint te is folyton örömöt szerez másoknak és ilyen nyitott a világra az nem is öregszik, ha múlnak is fölette az évek! Írjál, csak írjál!
    Jönnek a hosszú téli esték s mi olvassuk beszámolóidat.Viola.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a biztatást mindenkinek.

    Az öregségről meg annyit, hogy az lenne jó, ha egy idő után az ember kifordítható lenne, mint az a bizonyos kabát, ami mindkét oldalán hordható.
    Mert hát belülről kortalan vagyok én,csak azok a fránya ráncok mutatják az évek múlását.

    VálaszTörlés