Rigó

Vasárnap délután egy rigó szállt a kertembe a nyírfára.Olyan szépen fütyült, hogy csoda.

Egyszer hallottam egy szép verset szavalni Szabó Gyula előadásában a tv-ben. Mindjárt benyomtam a video felvevő gombját. A címét és a költőt már nem sikerült felvennem.

Ha valaki ismeri írja meg nekem ki írta, mi a címe ennek a gyönyörű versnek.

Ez a vers jutott eszembe , miközben a rigót hallgattam.

Egy szép reggelre gondolok
És mosolygok és meghalok.
Kék volt az ég, sütött a nap,
Mentem sötét fenyők alatt,
Kezemet fogta jó apám
Sárgarigó fütyült a fán.
Azt fütyülte az a rigó,
Hogy élni jó, hogy élni szép,
Ha fogják az ember kezét.

Jó lenni nagynak, kicsinek.
Mindennek és mindenkinek.
Sárgarigónak legkivált,
Nagy kertben élni nyáron át.
Fenyőre szállni rangosan,
Fütyülni szépen, hangosan,
Hirdetni vígan szerteszét.
Hogy élni jó,hogy élni szép
Ha fogják az ember kezét.

Egy szép reggelre gondolok
És mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég,ragyog a nap,
Megyek sötét fenyők alatt.
Kezemet fogja holt apám,
Sárgarigó fütyül a fán.
Azt fütyüli az a rigó:
Hogy élni szép,hogy élni jó.
De halni szebb és halni jobb
S én mosolygok és meghalok.

Ezzel a versel emlékezem egy vasárnap elhunyt kedves ismerősre.