Nyugdijasklubb parti

"Ez itt a ház, ez itt a tó
Ez itt az út felénk futó
Ez itt virág, ez itt levél
Ez itt a nyár, ez itt a dél.
Ezt télen majd előveszem.
Ha hull a hó nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó
Ez volt a ház, ez volt a tó."
/Nemes Nagy Ágnes/


Megint egy jó nap volt a mai. Már délelőtt kilenc órakor gyülekezett a csapatunk ki kocsival, ki kerékpárral, ki gyalog ballagott ki a halastónál lévő jurtához. Mindenki hozott valami hozzávalót a főzéshez. A halat ajándékba kaptuk az egyik klubbtársunk férjétől, aki nagy hohoho-horgász.
Bár ő fog is, nem úgy mint a rajzfilmbeli, méghozzá rengeteget.
Hát a jurta szuperül be van rendezve: asztalokkal, lócákkal. Közepén lenne a főzésre, sütésre való hely, de sajna a kémény rövidsége, vagy a széljárás miatt nem tudtunk rajta főzni, mert az összes füst a szemünket marta. "Szépre jár a füst, de bolond aki állja." -szokták mondani- így bizony a szakácsaink kiköltöztek a bográcsokkal a napra, ami nem volt csekélység a harminc fokos melegben.
Kis izzadság árán elkészült a fínom ebéd, amit közösen elfogyasztottunk. Volt hozzá jóféle kerti borocska, meg ásványvíz. Hoztak az asszonyok pogácsát, süteményt vagy hat félét.
Ettünk, ittunk, azután meg a társaság egy része nótázni kezdett. Úgy elrepült az idő, hogy észre sem vettük, hogy ideje lenne haza indulni.
Megbeszéltük, hogy legalább egyszer évente megismételjük a klubbpartit.