Ilyen göthös Húsvétom talán még nem is volt. Már náthásan ültem a vonatra a fiúkkal szombat reggel, nem is vették jó néven az útitársak az állandó tüsszögést. Ezt a nézésükből láttam. Azt hittem ez a nap a csúcs nátha tekintetében, de most a negyedik napon sem vagyok jobban.
Vírus lehet a javából, eltarthat hetekig, legalábbis a köhögés.
Na, pont emiatt tegnap délután haza vonatoztam, ma meg csak libucolok a befűtött házban, hol ledőlök, hol a gép mellé ülök.
Azért vasárnap kiautóztunk Szentlászlóra, megnéztem mire haladtak a gyerekek. Mondhatom sokra. Az egész belső ház át van festve diszpenzittel többszörös réteggel fehérre. Minden kisuvickolva. Maradtunk pár órát, míg össze szerelték a bútorokat. Én kicsit kapirgáltam a kapu előtt és a bejáratnál, mégis segítsek már valamit, míg ott vagyok.
Jó lesz itt majd nekik a tágas házban és a még tágasabb kertben, főleg a gyerekeknek. A bejáratnál lévő vadgesztenyefa megmászása volt a fiúk első játéka. Féltettem is őket rendesen. Olyan lent és olyan közel vannak egymáshoz az ágak, hogy még Berci is könnyedén felmászik s csak lépked egyre feljebb. Csak le ne essenek.
Indulás előtt a vejem bejelentette, körben járja a birtokot. Olyan boldogok látom, hogy van egy vidéki, kertes házuk a pesti mellett, ahol kiélhetik a génjeikben örökölt vidéki létet.
Az egész heti fárasztó munka után az én kis gazdasszony leánykám terülj asztalkámat varázsolt Húsvét alkalmából. Volt ott minden földi jó: Sonka, tojás, húsleves, tormás csirkemell sült krumplival, töltött káposzta, túrós habos. A két utóbbit én készítettem. Szóval minden nagyon jó lett volna, ha én nem vagyok ilyen náthás, de egyszer csak elmúlik ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése