Nem olyan sok az a hatvankilenc, még hetven sincs. Persze csak viszonyítás kérdése. Egy tizenhat évesnek -húsz évesnek öreganyám, de a nyolcvanöt azt mondja: ugyan már, te még kölyök vagy.
Hát mit mondjak. Valami ott bent legbelül nem öregszik. Kölyök marad az ember élete végéig tényleg. Amúgy meg számoljuk csak a boldog perceket és mérjük hozzájuk az életkorunkat. Valakinek, valahol azt írták a fejfájára: Élt 5 boldog esztendőt, holott hatvan évesen halt meg.
A megyei nyugdíjas újság pályázatot hirdetett: Életem legboldogabb napja címmel. Elgondolkoztam ezen a témán, mármint a boldogságon, ami nem mérhető években, hónapokban, napokban. Talán még órákban sem, inkább csak egy pillanat suhanásában, egy mosolyban, egy jó szóban, egy ölelésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése