Utolsó nap

A hatodik napra ébredtünk. Ma a tavakhoz megyünk piknikezni. Reggel elkészült a rántott és sült csirke kovászos uborkával bevonultak a hűtőtáskába. Irány a Vadási tó. Szép, természetes környezetben séta a tóparton, az erdőben, átsétálunk a nagyobb horgásztóhoz is, majd felkeressük a Borostyántavat. Itt a bóják előtt strandolási lehetőség is lenne, de + 19 fok van és az éjjel nagyon lehűlt a víz. Nézelődünk, fényképezünk, majd pillanatok alatt bekaptuk a két csirkét. A kicsik hintáztak, mi megbeszéltük, hogy a társaság egyik fele haza megy a szállásra , a másik fele, köztük én is felkeressük a fazekasok falvát Magyarszombatfát. Itt minden ötödik háznál fazekasmester él. Ki is rakja a portékáját szekérre, asztalra, vagy csak a háza előtti fűbe. Lehet nézelődni, vásárolni. Megnéztük az öreg fazekasházat, ablakában természetesen muskátli. Egy vasi tájszólásban beszélő bácsika részletesen mesélt a mesterség fortélyairól, bekukkantottunk a műhelybe és az égető kemencét is megnéztük, ami csurig volt rakva edényekkel. Sétáltunk a falucskában, a faluvégi legelőn háziállatok legelésztek nagy egyetértésben: kacsák, libák, birkák, kecskék, tyúkok, kakasok. Tovább autóztunk Szlovénia felé Útközben láttunk régi és felújított házakat, csili-vili és ízlésesebb nyaralókat. Virág mindenhol, még a buszváró ablakában is. Bája van ennek a vidéknek, engem Erdélyre emlékeztet, abból is a sóvidékre.
A szlovén határt csak egy vasrúd jelezte, átautóztunk, és itt is csaptunk egy kört. A panoráma gyönyörű, szép magas házak előkertel, templomok, tornyok. Nincs az a sarkos rend, mint Ausztriában. Valahogy emberközelibb. Egy másik határátkelőn érkeztünk haza és átautóztunk Veleméren, ahol felkerestük az Árpád kori templomot. Sűrű fenyveserdő közepén kerek tisztáson áll a fehérre meszelt tornyos kicsi templom pici gótikus ablakaival, Pár padsor és az alkóv, ahol a misét tartják. A falakon freskók, amelyek csodaképpen megmaradtak tüzvész, beázás ellenére. Az idegenvezető asszonyka részletesen beszél az ablakok elhelyezéséről, mikor melyik ablakon ömlik be a fény és melyik freskón lévő szent ruháját világítja meg bizonyos ünnepek alkalmával. Misztikus ez a hely minden bizonnyal. Ezt éreztem a templom előtti padon ülve, bámulva az egyszerű, mégis fenséges épületet és azon gondolkodtam: a régiek olyat tudtak alkotni, hogy évszázadok múlva is elámul tőle az ember. Hol lesznek már a csupa beton, csupa üveg épületek, amikor ezek a falak még mindig állnak.

Élményekkel eltelve autóztunk falvakon, mezőkön, erdőkön át a szállásunkra. Otthon vacsora, mosogatás, esti borozgatás. Reggel indulunk haza.

Mindent összevetve az Őrség rengeteg élménnyel tett gazdagabbá bennünket. Itt mindenki megtalálja ami érdekli:városokat, falvakat, erdőket, mezőket, kastélyokat, múzeumokat, tavakat,fürdőket stb.stb. Úton-útfélen csárdákat, ahol finom ételeket készítenek, de ha nem sajnáljuk a fáradságot megfőzhetjük a nyaralók konyháján is. Szép volt, jó volt, elteszem emléknek.