Ha Szombathely gyönyörű, akkor Kőszeg egy drágakövekkel kirakott ékszerdoboz. A főtér a székesegyházzal, a szökőkutak, csobogók, a színes házak, a vár romantikája elvarázsolt bennünket. Sétálgattunk, fényképeztünk, gyönyörködtünk.
Itt készült a vidám csoportkép.
Kőszegen is megtapasztalhattuk a bizalom jelét. Kis asztalkára kiraknak gyümölcsöt, zöldséget árcédulával és egy lezárt kis kazettával. Vettünk körtét kétszáz ft-ért és a pénzt a kazettába csúsztattuk.
És ha a sok látnivalót lehet még fokozni Ausztriába is átlátogattunk, mivel csak három km. Kőszeghez. A határátkelők leszerelve sehol-senki , semmi ellenőrzés, uniós állampolgárok vagyunk, most értettem meg igazán. Mentünk amerre a szemünk, ill. az alattunk gördülő autó vitt: hegyeken,völgyeken, erdőkön, szántóföldeken, falvakon,városokon át. Láttunk hívalkodó nagy házakat, szigorúan kerítéssel, frissen nyírt fű, sövény mindenütt. A mezőkön a kukorica olyan sűrű és olyan zöld és sehol gaz, tarack. A learatott gabona tarlója jó ha 2 cm, az utak mente is lekaszálva, vadvirág, netán csalán sehol. Szép, szép, de mégis a fene tudja, túl nagy itt a rend.
A házakat is mintha tegnap meszelték volna friss pasztel színekre tövig. Megálltunk egy kisvárosnál, minden kisuvickolva, omladozó vakolat, régi, romos ház sehol és mégis minden olyan hideg, rideg. Kis séta és kocsikázás után átautóztunk a határon s rögtön láttuk a különbséget: hosszú tarló, gazos útszélek, itt-ott romos ház és mégis valahogy emberibb a táj, nem csoda - ez a mi országunk. Haza indultunk a szállásra telve élményekkel. Szaknyér az őrségi nemzeti park széle, sűrű fenyves erdőkön át lehet megközelíteni ezt a zsákfalut. Vacsora, kis borozgatás úgy éjfélig, de csak a többieknek, engem várt az ágyikó, azért elfáradtam rendesen.
Annyira tartalmas és szép!
VálaszTörlésSokszor elfogom olvasni, hogy képzeletben átjárjam! Szuper csapat!