Két hét után

Hát ugye fejben minden ki lett gondolva, meg lett tervezve, viszont a kivitelezés már nem olyan egyszerű. Mert a tavalyi erő ott maradt az ortopéd klinikán, vagy valahol útközben elveszett. Mindenesetre alig egy órai ténykedés után be kell vonuljak kényszer pihenőre -csak ledőlök kicsit s már is folytatom- jelszó alatt.

Az első napokban, míg a virágaimat kapáltam át egészen jól ment a dolog. Ám mire a veteményesre sor került egyre fáradtabb lettem. Persze a begyepesedett kupakház helye szívta ki az erőmet. Éjjel azért mégiscsak kipihenve magam délelőttönként újult erővel vágtam a következő feladatnak. Viszont délután már egyre kevesebbet bírok dolgozni. Három-négy óra felé fel is adom és pihenni kényszerülök.
Tegnap a csomóban növő fű következett, a kis fűnyíróval harmadszori nekifutásra levágtam a fenti kertben és a kapu előtt. Délután meg lett robizva a veteményes és ma délelőtt elszórtam a sárgarépa és petrezselyem magot, eldugdostam a vörös és a fokhagymát. Raktam egy kis ágyás borsót is, de mivel elég lágy a föld , meg esőre áll az idő leállítottam magam a további veteményezésről. Ebéd, pihenő,már délután van fogy az erő hiába. Pedig az udvaron is terpeszkednek az óriási fűcsomók a porcsin között és ha nőnek nem bírom levágni, de majd holnap, ha nem esik. Holnap is nap lesz: így biztatom magam.