2010. június 15., kedd
Tallóztam
Sötét felhők gyülekeznek,
feltámad a szél is!
Morog, dörög és villámlik,
leszakad az ég is!
Veri, tépi a bokrokat,
zavaros a víz is!
Félelemtől dideregve
ázik a kis bíbic.
Eső zuhog, a jég kopog,
a part is már úszik!
Villám csap le sisteregve,
felmordul az ég is!
Nagyot reccsen a vén fűzfa,
tartja magát mégis.
Ha még egy ilyen szélroham…
Ezt tudja jól az ég is!
Szép lassan a világosság
egyre fentebb kúszik,
szürke felhők elvonulnak,
az eső csendesedik.
Viharos szél megszelidül,
a táj fellélegzik.
Az előbújó kismadarak
dalolva köszöntik.
/Amatőr művészek fóruma./
2007. július 15.
Címkék:
vers
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése