Ruhatár anno

Az én ruhatáramról lenn itt szó. Nem voltam sohasem szélsőséges a divat követésében, maradtam a közép úton, követve a klasszikus vonalakat, a pasztel színeket.
A nem éppen karcsú alakom sem engedte meg, hogy fodros,bodros,ráncosaljú ruhákat varrassak, vagy vásároljak.
Gyermekkori ruháimra nem emlékszem. Nemigen foglalkoztatott, hogy mit ad rám az anyukám, egyéb dolgok érdekeltek. Majd, amikor cseperedtem kezdett érdekelni mi áll jól nekem, milyen anyagokat kedvelek. A természetes anyagok álltak közel hozzám, bár az ötvenes-hatvanas években nem is igen volt más. Szövet,bársony, selyem, vászon, santung, és a hétköznapok viselete a karton és a könnyű, szellős flokkon.
A hatvanas évek elején már megjelent a műszál organza néven - ebből készültek azok a bizonyos fodros-bodros alkalmi ruhák.
Mert volt hétköznapi viselet, volt ünnepi nappali viselet és volt alkalmi esti viselet. Ezeket nem illett összekeverni, mert könnyen nevetség tárgyává vált, aki mondjuk vasárnap délután felvett egy brokát kisestélyit.
Sokszor látom a kabaré jelenetekben, hogy a falusiak csak bő szoknyát, kötényt, buggyos inget hordanak. Azért már régen nem így van ám. Sőt! A falusi, magára adó nagylány, vagy fiatal asszony nagyon is megválogatja mikor-mit vesz fel.Farmerbe, pólóba el nem menne színházba, bálba, lakodalomba.
Ha emlékezetemben kinyitom azt a régi sifont /szekrényt/ amiben a kedvenc ruháimat tartottam, a következőket látom: Volt egy nagyon kedvelt kék, fehér csíkos ruhám kartonból. Konfekció ruha volt, anyukám Pesten járva vásárolta. Ujjatlan, négyszögletes kivágású,rafináltan forgatott ferde csíkos pántokkal, fehér gombokkal. Aztán vászonsantungból, gyöngyvászonból varratott ruháim halvány rózsaszín és halványkék. Ejtett derékkal az egyik, vasalatlan rakott a másik. A kékhez fehér, kék pöttyös organza gallér tartozott. Mosás után kemény dolog volt szépen kivasalni őket. Többnyire konfekciót vásárolt anyukám, azt legalább egyből láttuk, hogy jól áll e rajtam. Voltak egyszínű szövetruháim: májvaszínű, karcsúsított nagy dísz ötvös gombbal, aztán sötétkék síma vonalú, meg egy türkiz, fehér hajszálcsíkos. Körömcipőt hordtunk az ilyen ruhákhoz, a nyáriakhoz magassarkú szandált.
Hétköznapi munkában járó ruháim: virágos, vagy pettyes szoknyák fekete, vagy a szoknya színével harmonizáló blúzzal, meg apróvirágos, könnyű flokkon ruhák.
Télen szűk szoknya, blúzzal, mellénnyel vastagabb kockás vagy tyúklábmintás szövetből.Volt egy piros kombi télikabátom műszőrme sálgallérral, egy sötétkék gyapjúkabát, ballonkabát, szivacskabát szintén piros, velúrkabát, hétnyolcados szövet kosztüm.
A női pantallókat félve vettük fel ebben az időben, nem tartottuk elegánsnak, a csizmás pesti nőket kinevettük. Szép ruhához csizmát? - Nahát! Jártunk a tűsarkúban télen esőben, hóban, ha fázott a lábunk akkor is.
Alkalmi ruháim: Volt egy kék csillogó-villogó brokát komplém: Ujjatlan princessz ruha kis kabátkával. Aztán emlékszem egy színjátszó taft szoknyára, ehhez a bátyámtól kaptam egy fehér, velúr raglán ujjú garbót, imádtam.
Aztán a kis fekete ruha: az esküvőmre vettük anyuval, menyasszonytánc utánra, Tükörbársony volt, elől csónakkivágású, hátul mélyen kivágott, könyékig érő ujjakkal. Egy ezer színben játszó strassz díszítette. Ezt a ruhát az akkori havi fizetésem áráért vettük.Elegáns volt nagyon.
Aztán asszonyfejjel egyre ritkábban került sor vásárlásra, varratásra, inkább csak valamilyen alkalomra volt új ruhám. Jöttek a gyerekek, sok volt a kiadás, kevés a kereset.
Most, hogy eljártak felettem az évek és felszedtem jó pár kilót, meg valahogy összementem kicsit, már alkalomra kosztüm, vagy kétrészes nyári ruha járja,Köznapokra szoknya pólóval, meg nadrág télen, nyáron. A ruháim meg ott lógnak a szekrényben, van amelyikre egész évben nem kerül sor, hogy felvegyem.