Vasárnap

Templomban voltam, három hét óta először. Meghalt egy szerény, kedves falum béli, akit csütörtökön a ködös, nyirkos, hideg időben temettek. Nem mertem elmenni a temetésre, féltem attól, hogy újra megfázok. A temetést követő vasárnap lelkipásztorunk megemlékszik az elhunytról és vigasztalódást kíván a prédikáción résztvevő legközelebbi családtagoknak.

A mai igét Lukács evangéliuma 11.rész 14-től 26-ig választotta. Az ige magyarázata mint mindig most is tartalmasan szép volt. A lélekpalotáról beszélt, amelynek sok szobája van. Van az emlékezésé, a szereteté, a hité , de sajnos a gyűlöleté, az irigységé, a harácsolásé is. Zárjuk le az utóbbi szobákat és tárjuk szélesre a három elsőt.
Kezdő éneknek a 274 Zsoltárt énekeltük, záróéneknek az elhunyt emlékére, aki húsz éven át harangozott a templomunkban az 511 Zsoltárt.