Aggódom

Aggódom az én drága,beteg blog-barátnőmért Hawahért. Két napja nem jelentkezik, sem a saját oldalán, sem úgy, hogy kommentelne . Mi lehet? - Ha valaki küzd az életért, akkor Ő az . Annyi szenvedés, annyi fajta próbálkozás mégsem hozott volna javulást - sőt.
Nem értem én az orvosokat, a természetgyógyászokat, az ezerféle csodaszert ígérőket. Még ha ingyen, tiszta jószándékból ígérnének is , holott látják, hogy a baj csak egyre nő, de nem, ráadásnak még kifosszák a családokat, mert ki nem tenne meg mindent a feleségért, a férjért,a gyermekért, az anyáért, az apáért a testvérért.

Még nem tudhatom mi vár rám a ködös jövőben, de már most meghagytam a lányaimnak, ha elérne korunk betegsége, vagy bármi más gyógyíthatatlan kór nem vállalok fel semmiféle kezelést azért, hogy pár hónappal, félévvel, évvel meghosszabbítsák a szenvedésemet. Segítsenek a fájdalom elviselésében, de hagyják, hogy elmehessek, ha a sorsom így rendeli.
Az életünket ajándékba kaptuk és nincs ránk bízva mikor veszik vissza tőlünk. Ha megbékélnénk ezzel a ténnyel, talán könnyebbek volnának az utolsó idők. A párom úgy ment el szinte egy perc alatt, hogy arca sem rezdült belé. Lehunyta a szemét és csendben átadta magát az elmúlásnak. Ajándék volt az élete, de ajándék volt a halála is. Neki legfőképpen, de nekünk a családjának is, mert nem láttuk hónapokig magatehetetlenül szenvedni. Az ő haláláért imádkozom magamnak is. Ha valaki a családomból mellettem lehet, ahogy én mellette voltam, fogja a kezem, békével távozok.
Ezek nagyon komoly dolgok és mindenkinek szíve-joga mit cselekszik. Tiszteletben kell tartani minden ember személyes döntését.
Van egy gyönyörű vers, amit tiszta szívemből ajánlok mindazoknak, akik a ladikra várnak, ami átviszi őket egy másik világba.

Szabó Magda

Búcsúzik Vivien

Azt hiszed drágám, az a régi dallam
elnémulhat? Többé nem énekel?
Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó,
Nincs hatalom, mivel ne bírna el.
Kettőnk testéből két szép fa eredt.
ők mindketten megjegyezték a dalt.
Nem szállt tova, mint langyos fellegek,
s ajkaikon aratnak diadalt.

Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok közt.
Víz sodra enyhít. Jó itt. Ne sirass!
Fiaim, rátok nézek holdsugárból,
s nevetek, ha köröz a réti sas.
Amíg szerettek, akárhol kerestek,
én ott leszek: megleltek, így ígérem,
búvár vagyok, elbújtam bú elől,
s nevetésem felcseng, mint egy érem.
Amíg szerettek, ahányszor kerestek
szólítotok, annyiszor nézek vissza,
felelek is az állatok szavával,
a sose múló szeretet szavával,
míg érintésem könnyetek felissza.

Olyan nehéz még nélkületek élnem,
nem ízlelni édeset meg keserűt.
De ott leszek a házban. Láttok engem?
Én szólok, ha a tücsök hegedül.