Sztrájk

Ma testközelből láthattam milyen az ha a BKV sztrájkol. Személyautók araszoltak a dugókban minden felől szinte egymásban érve. l. Az egyetlen busz amit láttam az orrom előtt indult el, tömve emberekkel, fel sem fért mindenki. A megállókban, az utcákon gyalogolva az emberek ingerültek, dühösek. Nem csodálom, hát tehetnek ők a BKV és dolgozói problémájáról? Bár őket mármint a buszvezetőket is meg lehet érteni. Nem jut pénz a fontos dolgokra s közben a vezetők elsikkasszák a milliókat. Vártam egy kis ideig, de aztán úgy gondoltam jobb ha elindulok gyalog, mert az is lehet, hogy a következő nem jön, vagy nem férek fel. A gyerekek kocsival mentek, de mire lerakták a kicsiket oviba, bölcsibe, meg eljutottak a vasútállomásig már lekéstem volna a vonatot. Ezért nem tartottam velük.
Szerencsémre csak két megállónyira van a zuglói pályaudvar, ahova normál tempóban elballagtam fél óra alatt. . Még így is várnom kellett negyven percet a záhonyi gyorsra. Koszos is volt, büdös is volt s mindezek tetejében az ablakok nem zártak rendesen, fűtés meg csak alig. Kabát,sapka vissza és teljes menetfelszerelésben elolvastam az Utas és holdvilág c. Szerb Antal könyv utolsó fejezeteit P.ladányig. / Jó könyv, ajánlom akit érdekel. / Ott átszálltam a már bent álló B. Keresztesi személyre, ami ha lehet fokozni még szutyibb volt és hamarosan B.újfaluba érkeztem. Mit ad Isten a helyi busz ott várt az állomásnál, mintha oda rendeltem volna és beszállított a piacig. Vettem gyorsan kenyeret, meg egy kínai kaját - szecsuáni csirkét- ebédre és már csak a tömött pocsaji busszal megtett kilenc km. hiányzott ahhoz, hogy haza érkezek szerelmetes kis falumba. Itthon jó meleg várt, most már pihengélhetek.
Közben meg morfondirozhatok arról, hogy mi utasok hogyan sztrájkoljunk kérném tisztelettel, s főleg a fiatal dolgozó utasok, hogy a drágán vásárolt bérletekért, vasúti jegyekért megfelelő színvonalú utazásban részesüljünk.