Születésnap

Február 14-én Bálint napon született az én harmadik lányom. Azt sem bánta volna az apja, ha Bálintnak nevezzük, csak lett volna már egy fiú, annyira vágyott egy fiúgyermekre. Én meg a két lány után el sem tudtam volna képzelni, hogy fiam legyen, bár annyi szenvedéssel éppen fiú is születhetett volna. Már előző nap hajnalban bekerültem a kórházba, bérletet váltva a szülőágyra, mivel csak másnap délelőtt kilenc órakor született meg végre. Megfigyelés miatt tartottak a szülőszobán, nem fájt nekem még kedden semmim, olvastam valami regényt a szülésznők nagy csodálkozására. Ilyen még nem történt, hogy itt nyugisan olvasgassanak - mondták. Node másnap hattól-kilencig - az nem volt egy leányálom. Tudta az orvos, a nővérek, az ápolónők, hogy nekem már két kislányom van, hát szúrkoltak a fiúhoz, de nekem úgy rendeltetett, hogy lányaim szülessenek. Édes, kis formás apróság volt - hát hogyne örültem volna! Azon a napon tartotta a szövetkezet a közgyűlést a kultúrházba. A fő asztalnál , az elnök a beszámolóját tartotta éppen, mikor úgy tíz óra tájt benyitott a férjem. Kérdőn nézett rá a vezérkar, ő meg csak csapott a kezével, ami azt jelentette - ez is lány lett. Meghasadt ez is - mondta. Node az évek során annál több öröme lett neki is és nekem is a harmadik lányunkban. Isten éltesse egészségben sokáig a családja és a mi örömünkre!