A figyelmetlenség ára.
Mint azt már írtam egy előző történetben ragadványnevet , vagy csúfnevet falun szinte mindenki kapott valamiképpen. Ahogy Vári Pali bácsit is említettem. Még a családtagjait is Várinak hívta mindenki.
Egy alkalommal, amikor még a gép és bognár műhely a tsz. iroda udvarán volt és én akkor még pénztáros voltam, bejött hozzám a Pali bácsi fia valamilyen elvégzett munkának a díját kifizetni. Rég láttuk egymást, ő nem a faluban élt, valahol a Dunántúl, csak éppen akkor itthon tartózkodott.Kérdezett a bátyámról, akivel együtt jártak iskolába. Beszélgetés közben én kitöltöttem a pénztár bizonylatot Vári Pál névre és átadtam neki, miután fizetett. Ahogy kilépett az ajtón valahogy éreztem én, hogy valamit nem jól csináltam. Pár pillanat mulva újra benyitott. Belémnyilalt, hogy tényleg hülyeséget csináltam Azt mondja nekem: Légyszives javítsd ki ezt a bizonylatot arra a névre, hogy Vári Vitéz V Szabó Pál - mert így csufolták édesapámat. Azt hittem, hogy menten ott süllyedek el. Elnézést kértem, de gondolom nála az semmit nem javított az én figyelmetlenségemen.
Más.
Ezt a történetet utólag hallottam, mert akkor éppen nem tartózkodtam az irodában. Valami munkáltatói igazolást kért hitelfelvételhez az illető nő dolgozónk. Miután a kolléganőm kitöltötte annak rendje-módja szerint a nyomtatványt visszaült a helyére és a munkájába mélyedt. Közben valaki kiment az ajtón, ő azt hitte, hogy az, akinek a papirokat átadta. De nem , Ő még az ajtó mögötti fotelben ült, amikor a kolleganőm megszólalt: Na jól megöregedett ez a x néni is. A vele szemben ülő másik kolleganőm elhülve csak annyit tudott kinyögni: Kicsoda? x néni? - nem öregedett az. Azt mondja erre a közben írogató másik: Dehogyisnem, hát nem látod milyen ráncos az arca? Mikor ez elhangzott felállt szegény ügyfél és köszönés nélkül kiment az ajtón. Akkor nézett fel az én figyelmetlen kolleganőm és szája elé kapva a kezét elnémult.
Mi egy balesetvédelmis kolléga jegyző könyvein röhögtünk hatalmasokat - s egyszer elmeséltem egy ismerősnek - hozzáfűzve, hogy szegény bácsi igen bunkócska - azt mondja a csaj - a nagybátyám! Hát mit lehet ilyenkor mondani, égtem, mint a mili gyertya. Viola.
VálaszTörlésBizony régen még nem mindenki tudott írni. A nevét még valahogy megtanulta, de a betűket külön nem nagyon tudta. Hallottam egy régebbi történetet. Amikor a férje nevét írta valaki "csé sándor szepesi dád"
VálaszTörlésfelnézett és megkérdezte írjak még?
A cigányok mindíg inkább 3 helyett 2 keresztet írtak, annyi idő alatt több nevet is le lehetett volna írni.
Ez a két történet is megér egy misét...ahogy mondani szokták.
VálaszTörlésHehehe!
VálaszTörlésNekem telefonos kalandom volt. Beszól egy férfi egyszer a telefonba! "Buzi vagyok!" Én elnémultam, aztán már éppen vöröslő fejjel ordítani akartam, hogy kivel szórakozzon, mikor eszembe jutott: Hoppá, ez a férjemet keresi és Buzi IMRE villanyszerelő. Mert hogy ez volt a becsületes neve. Még jó, hogy nem szidtam le.
Egyszer meg beszélgettünk a postással, akkoriban bérhízóztunk, és soroltam, hogy így a sertések, úgy a sertések. Közben az orrom alá nyomott egy papírt, hogy írjam alá a hivatalos levél átvételét. Én meg beszélgetés közben alákanyarítottam, hogy "Sertés Péterné". Volt nagy nevetés!
Az X-ekkel volt úgy hogy szegény cigányok írtak négyet is - mondtuk, a negyedik már a dr. Viola.
VálaszTörlésDe jó, hogy jókedvre derítettelek. Találsz még kedvcsinálót a fényképeim zenei blokkban.
VálaszTörlés