Családban történt

A műbőrkalap

A harmadik lányommal voltam terhes - már a nyolcadik hónapban, amikor férjhez ment a kolléganőm, akivel akkor együtt dolgoztam a bérelszámolásban.
Nagy pocakkal nem nagyon vágytam én már lagziba, de azt megígértem, hogy a vacsorára elmegyünk. Kiöltöztünk ünneplőbe a párom az új műbőrkalapját rakta fel. Jött velünk a két nagyobbik lányunk is. Vacsora előtt a férfiak természetesen pálinkáztak, ettől jött meg a lakodalmas kedvük. Én eléggé feszengtem a szűk helyen, kevéssel vacsora után súgtam az uramnak, mennék haza , nem bírok itt ülni. Láttam a szemén nincs elragadtatva a korai hazamenéstől, most kezdett bele melegedni a szórakozásba, imádta a társaságot.
No jó hát maradunk még egy órácskát, de akkor megyünk, mondtam én. Úgy is volt egy óra múlva szedelőzködtem, öltöztettem a lányokat. Nagy búsan Jenő is öltözött és jött velünk végig szótlanul a hazafelé vezető úton.
Mikor aztán haza érkeztünk és villanyt gyújtottunk erősen nézegetni kezdte a levetett kalapját.
Ez nem az én kalapom!- mondta. Elcseréltem, véletlenül a másét hoztam el. Mindegy az mondom- kalap-kalap. Nem addig az!- aszondja - én az új kalapom senki más kalapjáért nem adom. Vissza kell menjek! Te Jenő mondom én - én úgy látom a tiéd ez a kalap. Ez nem - jelentette ki határozottan.
Tudtam én, hogy nem a kalap miatt akar ő visszamenni, hanem nagyon vágyott vissza a lagzi forgatagába. Ez csak ürügy volt, mert az asszonyt nem illett volna magára hagyni ebben az állapotában, de a húzóerő nagyobb volt.
Hát visszament a kalap ürügyén és kivilágos virradtig maradt.

Másik történet, amikor ő volt a vőfély egy másik lakodalomban. Sokszor vállalta ezt a megtiszteltetést, el is látta a feladatát a megfelelő módon. Mert egy lakodalmat régen is le kellett vezényelni és ez a vőfély feladata volt. Bár szerette az italt, de ilyenkor hajnalig nagyon mértékkel kóstolgatta, hiszen neki figyelni kellett arra van e elég az asztalon, kínálgatni a vendégeket, csinálni a hangulatot. Reggel felé, mikor már csak az utolsó pár vendég és a közvetlen rokonok mulatoztak ő is elengedhette magát.
Abban az időben még rezesbanda kísérte az esküvőre az új párt és este a lányos háztól a fiú szülői házához is. Utána átváltott a zenekar hegedűre, klarinétra, bőgőre.
Hát nem kitalálta az én párom az egyik rokonnal, hogy őt kísérjék haza a zenészek rézbandával.
Én itt is korábban hazamentem, tudva, hogy a vőfinek az utolsó vendégig helyt kell állni. Javában aludtam volna - ha tudtam volna, mert hirtelen hangos zeneszó verte fel a csendet.
Ott húzatta a nótát a kapuban egy jó darabig. Na gondoltam befejezhetnék már, felöltöztem , kimentem. Na gyere be, mondtam neki, feküdj le. Nem addig a!- mondta Jenő. Engem Vince hazakísért, most meg már én kísérem őt haza. Hangos ricsajjal újra végig vonultak az utcán, mert kölcsön kenyér visszajár.
Mit lehetett erre csinálni, csak nevetni. Valamikor dél körül már elő is került vőfi uram.