Számvetés

2009 Január. Új év, új elképzelések - az előző év lezárása áttekintve mi volt benne a jó, s mi nem.

Részemről a gazdasági helyzettől eltekintve egészen kis kivétellel fantasztikusan jó év volt a tavalyi.
A jövőben is kiegyeznék ilyen évekkel . Miért?

Hát első sorban a februárban bevezetésre került internet az egyik kiváltó ok. Míg az ember nem ismer meg valamit nem tudhatja mit adhat. Nekem lehetőséget arra, hogy szörföszhessek a világhálón, mint afféle tinilány, aki nem egy hatos, hanem két hatos lesz hamarosan /66/ és rácsodálkozhassak mennyi szépséget lehet itt találni. Biztosan van rútság is, de én azokra nem kattintok, mivel nem érdekelnek.

Az, hogy kíváncsi vagy valamire, beírsz vele kapcsolatban egy szót és előtted a lap legalább tíz lehetőséggel. Lehet az vers, kép, hír, blog meg még ezer egyéb.

Akkor még nem beszéltem arról, hogy írhatok a saját blogomban amit a lányom nyitott nekem, tehetek fel képeket, amit én magam készítek és olvasó táborom is van, akik visszajelzésükkel biztatnak, támogatnak. Új barátokra tettem szert, amit szintén a nett-nek köszönhetek. Olvashatom és gyönyörködhetek az ő blogjaikban, kiválasztva a nekem kedveseket.

Már kisiskolás koromtól örültem, ha fogalmazás volt feladva valamely témában.Később naplóban írtam le a gondolataimat, a családomban történt eseményeket,emlékeket. Sok éven át kusza kézírással készültek ezek a dolgok, míg a gyermekeim jóvoltából számítógéphez jutottam. Hajdanán gyors és gépíróba jártam, a volt munkahelyemen az utolsó években a bérelszámolást számítógépen végeztük, így az alapokat megtanultam. Lányom segítségével egyre több ismeretre tettem és teszek szert ahhoz, hogy boldoguljak, persze közel sem profiként. Próbálkozok, próbálkozok több, kevesebb sikerrel.

No de folytatva a számvetést szüleimről szóló írásommal megnyertem egy különdíjat, amit Debrecenben a Déry múzeumban vehettem át - ez számomra óriási dolog volt.
A különdíj egy japán szépmívű teáskészlet, ami önmagában is gyönyörű, de az, hogy engem oda meghívtak és ünnepélyes keretek közt átadták tényleg örömteli volt.
Szép születésnapi ajándék, mivel akkor volt a szülinapom.
Ez megyei pályázat volt, amit országos pályázat követett. Ide is elküldtem egy kibővített írást a családom történetét a dédszülőktől-napjainkig. Helyezést ugyan nem értem el, de egy kedves levélben, amit a Néprajzi Múzeumtól kaptam megköszönték értékes munkámat és a jövőbeni néprajzi pályázatokban való részvételre ösztönöztek.
És az a tény, hogy az én családom s egyben a behatárolt kor történetét tanulmányozhatja akár száz év múlva egy érdeklődő a múzeum arhivumában azért gondolom nem semmi, legalábbis számomra nem az.

Mindazt, amit itt leírok ne vegye senki dicsekvésnek de nekem szép napokat adott.
Ahogyan az is, hogy helyi és megyei, sőt határon túli rendezvényen elszavalhattam egy-egy kedves verset, hogy megosszam másokkal azt az örömet, amit a versek nekem jelentenek. Hogy eljárhatok a hagyományőrző klubba, ahol jó szóval, süteményekkel, meglepetésekkel kedveskedünk egymásnak: pl. karácsonyra minden klub délután másik tagnak csináltunk csigát.

És akkor még nem beszéltem a családomról, utoljára, de egyáltalán nem utolsó sorban. Írtam már valahol, hogy mi olyan olaszos típusú család vagyunk, olyan szókimondó fajta. De számon tartjuk mindenki baját-búját és próbálunk segíteni tettel s hogyha ez nem lehetséges legalább jó szóval. Ez nem a szűk, hanem a nagyon is a tág családra értendő. Örülünk, ha valakivel jó történik, aggódunk ha baj, bánat, betegség. Számon tartjuk egymást. Persze tudom, hogy ez a legtöbb családban így van, de azt az élményt amit egy-egy találkozás,látogatás,vendéglátás, az unoka nyaralása, nagy testvéri találkozók adnak névnap, születésnap alkalmából nem lehet elhallgatni.

Ha csak a szűk család összejön tizenhárman vagyunk, de a nővérem neve napján, amit a lányai a tónál a jurtában rendeztek meg harmincan voltunk, és mind vér szerinti rokon. Vagy amikor a bátyám hetvenedik szülinapjára meglepetés vendégnek érkeztünk úgy 300 km-ről. Ezek a napok teszik szebbé az életünket, feledtetnek bút, bánatot, betegséget.

Egészség szempontjából is jó évet zártam a családdal együtt. Némi gyermekbetegség, ami szerencsére nem volt komoly,időskori ízületi betegség, ami már sajnos nem is múlik el, és egy nagyon komoly műtét a tágabb családban, ami nagy örömünkre sikerrel végződött.Úgy áradt a nagy család szeretete a beteg felé, hogy talán a gyógyulásában ez is besegített.

Mindent összegezve jól zárult a tavalyi év és hogy mit hoznak az előttünk állók, az a jövő titka.