Ül az ölemben szemben velem. Ketten vagyunk. Én éneklem :
"Az almaszósz, az almaszósz
Ne hajits bele galacsint.
Mert arra int a vén kalóz
Jöhet utána palacsint!
Jöhet utána palacsint?
Jöhet utána palacsint!"
Ő meg figyel a kis okos szemeivel és a palacsint után lelkesen teszi hozzá, hogy " ta " , mert azt tudja, hogy a palacsinta az palacsinta.
Jó volt négy nap velük, főleg akkor ha anya távol volt. Akkor maradéktalanul elfogad. Játszottunk, sütöttünk, főztünk, délben sírás nélkül elaludt, de előbb még kérte altatónak a galagonyát. "Őszi éjjen izzik a galagonya izzik a galagonya virága./Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába./ hogyha a hold rá fátylat ereszt, lánnyá válik, sírni kezd..."
Peti meg kész nagyfiú elfoglalja magát, egyedül is eljátszik.
Tegnap este bulizni mentek a szülők, hármasban maradtunk. Kérdeztem Petit: Ugye jó nekünk így együtt? Rám nézett nagy komolyan és azt válaszolta: Jó, de jobb ha anya is itt van, mert én nagyon szeretem anyát. Így van ez jól.
Ezt éreztem én annakidején meg, hogy ezért olyan szépek ezek az évek, a szoros szimbiózis, az eltéphetetlen különleges szál miatt, a szoros testi-lelki közelség miatt. De ott volt mellette a súlyos felelősség, az állandó aggódás, készenlét, a terhek. Még nem vagyok nagymama, de azt hiszem, az egy könnyedebb, tehermentesebb, felhőtlenül csak a szeretetnek élő kapcsolat lehet. Cserébe viszont csak másodikok lehetünk a szülők után. És tényleg jól van ez így.
VálaszTörlésNagyon jól sikerült! Valahol a tudatalattiban várod, hogy ismét segíthess. Ezek megismételhetetlen gyönyörű apróságok feltöltik jó érzéssel az embert.
VálaszTörlésPontosan így van, ahogy gondolod.
VálaszTörlésA mindennapok terhe a huszonnégyórás szolgálat az anyáé, s én csak becsülni és tisztelni tudom a lányom óriási türelmét a kritikus, hisztis pillanatokban.
Én még más elvek szerint neveltem, nem biztos hogy jól, bár azt hiszem némi szigor azért nem ártott az én gyermekeimnek. Az unoka az természetesen egy más fogalom.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésA nagymamák pótolhatatlanok.A velük töltött idő boldogsága a mienk, a nevelés felelőssége a szülőké. Ez az élet rendje.Van amit csak a mamák tudnak igazán elkésziteni és ezek az ízek maradandóak.Én sem felejtettem el, hogy nanám milyen finom móringot csinált vasárnaponként.
VálaszTörlésR.mama köszönöm a hozzászólást. Azt gondolom csakis bihari lehet, aki a hagymás,paprikás zsíros főt krumplit móringnak hívja.
VálaszTörlés