Születésnap

Ma van az első szülöttem születésnapja.Még anyósomméknál laktunk és előző nap szüret volt éppen. A nagy pocakommal besegítettem a főzésben, mosogatásban és estével nagyon elfáradtam.Le is feküdtem a mi külön lakrészünkbe.
Még javában folyt a préselés, amikor nekem meg a magzatvíz folyt el. Első babás lévén nagyon megijedtem. Mondtam a férjemnek, hogy valami baj lehet szóljon a bábaasszonynak.

/Szegény Terusnénit, mindenki gólyamamáját Péterszegen pár hete, hogy eltemették Debrecenben. Sajnos csak a temetése után kaptam a hírt, hogy alig páran voltak a temetésén, pedig hány életet segített a világra./

Hát ha én megijedtem, a párom még jobban. Éppen lábat mosott és fél lábán szandállal, fél lábbal mezítláb szaladt a bábáért. Meg is jöttek hamarosan, Terus néni megnyugtatott, nem olyan nagy baj ez, hívjuk a mentőt, meg fogok szülni hamarosan. Hát a hamarosan az másnap huszonharmadikán délben következett el hosszú vajúdás után. Kishijján egyedül szültem meg Pannit, mert amikor már jönni akart senki sem tartózkodott a szülőszobán. A nővérek és a szülésznő ebédet osztottak, az orvos meg elment valahová. Kiabáltam, de nem hallották meg . Leszállni nem mertem a szülőágyról,így a mögöttem levő falat vertem meg, mivel ott kórterem volt.
Az ötlet jó volt, mindjárt jöttek, volt nagy szaladgálás orvos után és hamarosan megszületett az első gyermekem kis vörös, ráncos arcú, bedagadt szemű apróság.
Fürdetés után el is vitték mindjárt és az akkori szokás szerint - ami egy hülyeség volt- csak másnap reggel hozták először szoptatni. A kórteremben több kismama feküdt, három óránként hozták a babáikat, egyik szebb volt, mint a másik. Csak néztem őket és arra gondoltam , miért hogy az én babám olyan kis csúnya. Ezen rágódtam reggelig, amikor nekem is meghoztak egy édes kisimult arcú, nagy szemmel figyelő kicsi babát, akit boldogan öleltem magamhoz.
Ennek bizony már negyvenöt éve.
Isten éltessen a születésnapodon Pannikám!