2008. szeptember 16., kedd
Köszöntő
"Amikor még piciny voltál
olyan nagyon enyém voltál.
Engem ettél, engem ittál.
Rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Ha itt vagy is csak elnézel,
akkor is nem engem érzel
nem anyádat,nem apádat,
valami más csillagtájat.
Úgy megnőttél, szinte félek.
Már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbeli bubám voltál.
Én voltam e óriási?
vagy te lehettél parányí?
Sosem voltál nehéz nékem
nem éreztem gyöngeségem.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen
homlokodig hogy felérjen.
Húzol engem te felfelé
mint a napfény maga felé
fát,virágot,lombos ágat,
felemeled az anyádat." /Kafka Margit/
Boldog névnapot Edit
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jó akinek van kit így köszönteni, és akit köszöntenek!
VálaszTörlésköszicsók :)
VálaszTörlés