Embermesék

Statisztika

2008. szeptember 16., kedd

Köszöntő



"Amikor még piciny voltál
olyan nagyon enyém voltál.
Engem ettél, engem ittál.
Rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél
mindig messzebb, messzebb mentél.
Először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is csak elnézel,
akkor is nem engem érzel
nem anyádat,nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek.
Már a válladig sem érek.
Alig-alig hihetem már,
hogy ölbeli bubám voltál.

Én voltam e óriási?
vagy te lehettél parányí?
Sosem voltál nehéz nékem
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen
homlokodig hogy felérjen.

Húzol engem te felfelé
mint a napfény maga felé
fát,virágot,lombos ágat,
felemeled az anyádat." /Kafka Margit/


Boldog névnapot Edit

2 megjegyzés: