Festés után

Hát itt vagyok megint. Kint meleg van, itt bent jó hüvös, rend és tisztaság. Ez jó. Ha a vége jó, minden jó.
Gondolom mindenki tudja, hogy mennyire kimeríti az embert idegileg és fizikailag is, míg minden a helyére kerül és végre azt mondhatja, hogy festés után vagyok.
Pedig hát nagyon ügyes,dolgos,szorgalmas mestereim voltak. Három és fél nap alatt végeztek.Ráadásul segítettek a nagyobb butorokat össze, majd helyre pakolni. Leszedték a csillárokat, a kapcsolókat, maguk után töröltek, ha elcsöppent a festék és esténként nagyjából össze takarítottak.
Az idő nem volt hozzánk kegyes, több nap esett, mint nem, de azért ment minden, mint a karikacsapás. Én meg tébláboltam köztük s estével jól elfáradtam.
Lefujták valami légfuvóval a harminc éves aluradiátoraimat is, olyanok, mintha újak lennének.
A lányaim felajánlották a segítségüket, de nem akartam, hogy ezért külön hazautazzanak, Idukámmal másfél nap alatt kitakarítottunk.
A butorok maradtak, egy kis átrendezés mégiscsak történt, ez nekem jár még így hatvanöt évesen is. Jót tesz a lelkemnek. Megválni tőlük nemigen tudnék, főleg az öreg hálótól, amit alíg negyvenhat éve vett a férjhezmenendő lányának az anyukám.
Ha ezek a vén bútorok beszélni tudnának. Mennyi örömöt, bánatot, aggódást láthattak eltelt életem során.
Hát még a több mint száz éves kredencem, amit még a nagyapám csináltatott.
Az ég tudja hány réteg festéket kapartam le róla, miután festékmaróztam, míg előtünt végre a fenyő.Mintha a sírból kelt volna életre úgy éreztem munka közben. Jó két hónap telt el, míg szabadidőmben a magam módján restauráltam. Van rajta néhány karcolás, amit még az apám, vagy a bátyáim ejtettek rajta. A belsejében meg egy tintapaca folt, amit ötven évvel ezelőtt második osztályosként én öntöttem ki véletlenül. Kínálhatnának bármilyen modern darabot nem adnám érte semmi áron.
Megy is a családban a licit érte, hogy ki örökölje. Én a legidősebb lányomnak ígértem, de a múvészlelkü unokám Gergő is nagyon szeretné. Persze csak akkor vihetik, ha már én is elmegyek, addig megsímogatom a szememmel naponta,
Most beraktam a háló mellé, az a szoba úgyis olyan nekem, mint egy múzeum. A régi bútorok, a fényképek a falon. Nem használom ezt a szobát, csak ha vendégek vannak, akkor alszom ott, de olyan jó oda bemenni.