Befőzés

Itt a befőzési szezon.
Kezdődött a zöldborsó vádli-fájdító szedésével, aztán bontás,hőkezelés,hűtés és csomagolás - utána zsupsz a fagyasztóba. Majd a hajdani koleganőm cseresznye szedni invitált. Mentem szivesen, nagy gyümölcsevő vagyok, szedés közben ehettem is nem kellet fütyölni, mint hajdanán a férjemnek gyermekkorában. Kint laktak több családdal a Dancsházi tanyán és le szedhették ugyan a cseresznyét a piacra, de enni csak keveset lehetett. Fütyölniük kellett, mert hát egyszerre enni meg fütyülni nem tudtak. / Ez van. Mindenről Ő jut eszembe. /

Szóval jó nagy volt az a cseresznyefa és fent piroslottak a szemek. Egy magas kettős létráról szedtük, úgy, hogy az egyik oldalán én léptem fel, ő a másikon. A talaj puha volt a létra lábai jól belesülyedtek a sulyunktól. Szedtünk,ettünk,beszélgettünk, egyszercsak elhajlott alattunk a létra. Szerencsére nem borult el, mi meg gyorsan leslisszoltunk róla. Huh- de megijjedtem. Elég magasról zuhantunk volna le, ha a földbe süllyedt lábai nem tartanak meg bennünket.
Mostanában nem mászok létrára, úgy döntöttem.
Szóval folytatva a befőzési sorrendett beért a zöldbab is. A módszer ugyanaz, mint a borsónál, a lábfájás szintén. A főzőtök is nagyra nevelte a reszelni valót, ami szintén jó kaprosan kicsit megsózva, ecetezve, majd kicsavarva a levét , szintén zacskóba a fagyasztóba vándorolt. Meg még fog, ha ujakat nevel. Az uborka is hozza a termését, lehet kovászosat, sósat, eceteset befőzni. Szóval van munka megint bőven. Jó lesz majd előszedni ha jön a család, meg egy-két csomaggal belecsempészni az elmenők táskájába. Igaz, hogy mondják a lányok: " Ne csináld anyu, olcsó a TESZKÓ-ban", azért azt én úgy tanultam anyukámtól , semmi ne menjen veszendőbe.