Július 11: anyu születésnapja

Rózsaszin felhőn át

Békés nappal-békés este

Papa 77 - lenne -

Petikém tíz éves

Kafka Margit

Petike jár


Két harcsaszájú, picike jószág,
Butácska, édes gyerektopán,
Tétova - együgyű, tündéri nesszel
Most tipeg által egy ócska szobán.
Ébred a szívem játékos kedve,
Elborít hófehér virágeső.
Amikor látom, a kacagásom
Hangosan, édesen csapkod elő.
Sok régi holmim, szürke íráson
Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top. Megindult. Petike jár!

Még fogja erősen az asztallábat,
És nyitva az ajka és úgy kipirul.
Hős emberi lázzal, tüzes akarással
E rózsarügyecske megállni tanul.
Most-most! Elhagyja és indul előre.
Hogy csetlik-botlik, mily révedező!
Tip-top! S aprózva, közbe megállva
Koppan vitézül a törpe cipő.
Már ideér. Most nyújtja a karját.
- "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
Megered szaporán, elesni nem ér rá.
Előrehajlik - s az ölembe' van.

Tetszik a játék, kezdheti újra.
A karszék mellé kerülök én,
- Nagy hosszút lépne, nagy hamar elérne.
S fölbillen szegényke az elején.
Remeg a szája, sírni szeretne,
Szétnéz: sajnálja-é valaki?
Gondolkozik. majd felkél szepegve
S új erővel fog újra neki.
Rózsaszín ujját előretartva
"Tip-top " - így indul óvatosan.
Halkan selypítve biztatja magát, hogy:
"Csak las-san, okos-san, Peti fi-am!"

S elnézem hosszan, homályos szemmel,
Borus káprázat szállt le reám,
.Tűnnek az évek. Megöregedtem.
Egyedül lakom ócska szobán.
S ím, néha erős lépés zaja hallik.
Jön egy daliás, ifjú legény:
Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?"
"Tip-top " - öregesen járom körül én.

S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra beszéli kacagva, vígan -
Reszketve, ijedten suttogom én el -
"Csak lassan,
Csak lassan, okosan, Peti fiam!"

Pünkösd

A költészet napján anyám emlékére

Kosáryné Réz Lola

Emlékeimnek könnyes vánkosán

Vágyom régi vasárnapok után.

Miért, hogy most már nincs olyan soha?

Egyik nap, mint a másik: bús, zajos,

Lent az utcán zörög a villamos.

… Messzi vén város. Régi ház szobája.

Kint a fenyők nehéz fehér subába’ –

Mint öreg, hűséges tót bakterek –

Állnak sorban a vén kapuk előtt.

Őrzik a házat, hegyet, temetőt.

Sétálni megy a kis cselédleány.

Csönd. Majd csengő szól. Jön édesanyám,

s vasárnapi süteményt hoz nekünk.

Eljött a messzi, holt erdőkön át,

Veti le havas, furcsa papucsát.

Sok kendőt, sált magáról leteker,

Aztán a diós tésztát osztja el,

s a szőnyegre ül le a gyerekekhez.

Ízével az otthon sütött kalácsnak

Hallgattam őket… S ünnep volt. Vasárnap.

Majd talán egyszer, édes Istenem,

Lesz még ilyen vasárnapom nekem.

Ha én megyek majd papucsban az erdőn,

fehér a hajam, csöndes a szívem,

S a vasárnapi süteményt viszem.

(1921)

Húsvét reggelén Vácszentlászlón

Hetven felé /tallóztam/

 

 Voltam szép

És voltam csúf

Voltam vidám

Voltam bús

Voltám sovány

Voltam dagadt

Voltam szegény

Voltam gazdag

 

 

Voltam szingli                                                                                                                    Voltam házas

 

Voltam erős

Voltam fáradt

                                                                                        Voltam szorgos

                                                                                        Voltam lajhár

                                                                                                                                    Voltam okos

                                                                                                                                    Voltam szamár

         

                                                 Voltam minden

                                                                       Leszek semmi.

                                                                     (mégis el kell 

                                                                     Innen menni)

Köszöntő

Kívánok én hitet, kedvet, szép szerelmet, hű türelmet, utakhoz fényt, csodát, álmot, békességes boldogságot, magyar szót és égre kéket, emberarcú emberséget, verseket, célt, igazságot, daltól derűs jobb világot, bokrok mellé társnak fákat, napfényt, amely el nem fárad, tekintetet szembe nézve, éjt meg nappalt soha félve, kézfogásos tiszta csöndet, és mosolyból minél többet!

A legkisebbek aranyköpései 2012-ben

 

(Néha) jótesók

Van, hogy annyira jóban vannak, hogy egymás nélkül egy tapodtat se bírnak moccanni.
Peti vezényli a fürdést, a talpadat is mossad, Berci! Ennyi fogmosás még kevés, még mossad! Utána a kádban maradnak játszani, megtanítja az öccsének a Háp-háp-háp, jönnek a kacsák kezdetű dalt. Bercit törölöm fürdés után, kérdezem tőle, hogy na, akkor mit olvassak ma este, mire megrázza a fejét: semmit se kell olvasnod, anya, mert nekem Peti olvas!
És valóban: előbb a Misi mókus kalandjait olvassa neki, aztán egy másik könyvet vesznek el. Időnként annyira jó testvérek, hogy simán el tudom feledni nekik, hogy az idejük jelentősebb részét egymás gyilkolása teszi ki. :)

Kincsem

Bertalan

Idehozott hozzám egy kis fadobozt; súgta, hogy kincs van benne, titkos, de megmutatja nekem. Kinyitotta a fedelet, egy kis csillogós fémdarab volt benne.
Mondtam, hogy nekem is van egy titkos kincsem. Nagyon titkos, de neki megmutatom most az egyszer, ha megígéri, hogy soha senkinek nem árulja el.
Komoly képpel bólintott.
Kézen fogtam, a tükörhöz vittem, felemeltem, rámutattam a tükörképére.
Csodálkozva forgatta a fejét, próbált a tükör mögé nézni. Aztán egyszerre megértette.
Felderült az arca, minden kicsi szeplője vigyorgott.
Hátrafordult, átölelte a nyakam és nagyon-nagyon magához szorított.
Ha volna egy üveggömböm; egy olyan hógömb-féleség, amibe le lehetne zárni egyetlen pillanatot, hogy soha ne feledjük el, soha, de igazán soha, akkor én most ezt nagyon szeretném beletenni.

Berciszáj, 12.02.18

Ma délután tartjuk az itthoni farsangot, ehhez most díszítjük épp fel a nappalit.

- Szerintem anya, mindenféleképpen menjünk el sétálni. Hátha addig valaki hoz majd valami ajándékot.

 Berciszáj, 12.02.2

- És anya! Ha átköltözünk arra a másikra, az újra, az új nyaralóra, a václászlósra! Akkor majd rendezünk bicikliversenyt?


 Berciszáj, 12.02.22

- És anya! Ha átköltözünk arra a másikra, az újra, az új nyaralóra, a václászlósra! Akkor majd rendezünk bicikliversenyt?
 Berciszáj, 12.03.05

- Anya, vinni kell az oviba kokárdát majd. Mert huszáros ünnep lesz. És a huszáros ünnepre kokárdát kell vinni.

 Berciszáj, 12.03.
- Anya, figyelj! Én úgy szoktam társasjátékozni, hogy az a szabály, hogy én bárkit leüthetek, de engem nem üthet le senki.

Berciszáj2, 12.03.13

Már teljesen fel van öltözve induláshoz, cipő-pulóver-kabát-sapka.
Én: Bercikém, de hát fonákul van rajtad a pulcsi a kabát alatt!
(Vetkőzni kezd, beletörődötten.)
Berci: Mindegy, legalább a cipőt nem kell levenni.
----------------------
A műanyag sípálya mellett vezet az utunk, megállunk bámészkodni. Darabig bámul, mélyen elgondolkodva.
- Hát anya, szerintem ez tiszta hülyeség. Lehetne ez inkább sínpálya!
-----------------------
- Anya, kikkel találkozunk az Ikeában?
- Nórival és Katával és lehet, hogy jönnek Gergőék is.
- Akkor én meghívom őket ebédre!
(Mivel most tíz forint egy gyerekmenü, ezt tulajdonképpen meg is tudta volna valósítani. :))


Berciszáj3, 12.03.1
- Anya, te miért is futsz? Hogy egybetartsd a csontjaidat?

Petiszáj, 12.03.

- Aztán holnap reggel ne keljetek fel olyan korán, mint ma!
- Nem akarattal keltünk fel, anya. Csak automatikusan reagáltunk a napfelkeltére.

 Petiszáj, 12.03.17.
Berci hangosan énekli azt a Zanzibár dalt, hogy "figyelj, érdekes, nem vagyok tökéletes". Az apja megjegyzi, hogy valóban nem, de még van ideje megtökéletesedni. Mire Peti igazi kamasz-szarkazmussal a hangjában:
- Csiszolatlan gyémánt!


Berciszáj, 12.04.1
- Anya, már csak négyet kell aludni. És ha megalusszuk, akkor!
- Mi lesz akkor, kicsim?
- Mehetünk az új házba.

Berciszáj, 12.04.16

- Anya! És Dénes lelőtt egy madarat a telefonjával.
- Aha, aha, aha (pufferből). ... Mi van?! Mit csinált?? Madarat? Lőtt?
- Anya, de tudod! Hát engribördsz!


Berciszáj, 12.04.23

- Anya, képzeld! Megépítettem az oviban Darth Vader űrhajóját! De nem hasonlít.

Berciszáj, 12.04.24

Vacsorázunk, másról van szó. Gondolkodik, egyszer megszólal.
- De anya! Miért nem varrta meg Varjú Varga Pál a Cinegének a cipőt aztán, miután elmentek azok a madarak?

berciszáj, 12.05.01

szerző: nadasdi.edit@gmail.com (Nádasdi Edit)

- Anya, tudod mi a legveszélyesebb?
- Mi, kicsim?
- A meghalás. Az a legveszélyesebb.

- Anya, tudod, mi a legveszélyesebb?
- Mi, kicsim?
- A csalán. Az a legveszélyesebb.

 Berciszáj, 12.05.07.

- Anya, szerinted mi csinálja a mozgást? Mitől megy az ember?
- Nem tudom, mire gondolsz. A lábától?
- Nem, szerintem az agyától. Az agy csinálja a mozgást. Akinek nincs agya, az csak ül sötéten és néz maga elé bambán, nem megy.

 

 Őszerénysége

Ő persze csak annyit mesélt pár hónapja, hogy Patrik vitt be sakkot és sakkoznak szünetben. És még hozzátette, hogy az iskolában neki megy a legjobban, bezzeg a hétfői sakkon, hát ott nem.
Az osztálytársai szüleitől, meg a tanítónénitől tudtam meg, hogy ez úgy van valójában, hogy Peti lett a sakknagymester az osztályban és tanítja a többieket erre-arra, sokat játszanak és mindenkinek az a célja, hogy Petit legyőzze. És ha ez sikerül, de legalább a közelébe jut, akkor hihetetlen boldogan mesélik a srácok a szülőknek, hogy anya, képzeld majdnem legyőztem a Petit! :)
Úgy megnézném valami rejtett kamerával, hogy hogyan viselkedik az osztályban. Az már biztos, hogy a visszafogottsága a múlté, már csak arra vagyok kíváncsi, hogy az itthon előadott szerénysége ott mennyire van meg. Visszafogottnak nem kell lenni, nagyon nem. De a szerénység, az nagyon szép tulajdonság.
Meg én majd amúgy is dicsérem, ahol érem. :)
Azt mondja ma, hogy volt szépolvasási verseny. Kérdeztem, milyen volt. Hát milyen, milyen. Mint a többi. Csak itt nem írni kellett papírra, hanem olvasni.
Ja, hát akkor jó. :)

 Berciszáj, 12.05.22

Néhány hete kitalálta, hogy ő inkább mégis rendőr lesz, ha nagy lesz, méghozzá a kereszteződésekben posztoló típus. De tegnap előkerült a gitárja, ami elgondolkodtatta.
- Anya, mégis inkább rocker leszek. Vagy úgy, hogy ha jön a baj, nagyon gyorsan átöltözök rendőrbe.
Kicsit később.
- De anya, hogyan lesz valaki rendőr? Mi kell hozzá? Csak azt mondom, hogy rendőr vagyok és kész?

 Berciszáj, 12.05.23

Berci: És saját busszal megyünk kirándulni!
Peti: Dehogyis! Nincs is saját busza az ovinak.
Berci: Dehogynem! Hát megvár. Az a saját, ami megvár.
(Ma mennek kirándulni Szentendrére, este fél tízkor még fent volt, reggel hatkor kelt, háromszor ellenőrizte le a táskájában az elemózsiát - mondtam tegnap az óvónéninek, hogy esetleg lehetne egy olyan kirándulás, hogy csapnak egy kört a busszal, esznek és megjönnek; végtére is ez tűnik a legfontosabbnak. :DD)

 Berciszáj, 12.06.26

- Anya, nem tudok kimenni Petivel kardozni. Nem tudok. Nem hagy a legó. Annyira szeretek legózni, hogy nem tudok miatta kardozni!

 Berciszáj, 12.06.30

(Egy ember ment előttünk, pipázott.)
- Anya, én nem is gondoltam, hogy még most is van pipa. Nem is tudtam, hogy lehet kapni. Hát sosem láttam én a teszkóban.

 - Minek ijedezel a kutyáktól, anya? A parókás amúgy sem bánt!

 Berciszáj, 12.08.11

(Galambkiállítást néznek éppen.)
- Ez mind bagoly??

 Gyerekszáj, 12.08

Berci: Anya, az ördögök a lávában strandolnak.
Peti: Ja, tök durva.

 Berciszáj, 12.08.24

A tegnap margójára:
- Anya, akkor ez egy vár. És én vagyok benne a király. Te meg a királynő. Apa meg a munkás. Vagy nem, a szolga.

 Berciszáj, 12.09.01

- Mindenféleképpen arra menjünk biciklizni, amerre útba esik egy kocsma!

 Berciszáj, 12.09.

- Anya, mégis rocker leszek majd. Csak tudod, arra kell majd vigyáznom, hogy ne menjek arrébb.
- ???????????
- Hát tudod, a zsinór. Kihúzódik. Az elektromos gitár.

 Berciszáj, 12.09.02

A 18 km-es bicikliutat követően Berci a Duna parton egy szál gatyában pakolászta a köveket. Egyszerre csak végignézett magán igen elégedett pillantással:
- Anya, kinőtt az izmom.

Petiszáj, 12.09.03.

- És melyik fejezet tetszett a legjobban a Kincskeresőből?
- Hát... az utolsó!

 Berciszáj, 12.09.04

(Új kicsik vannak az oviban.)
- Anya, szerintem a Pityuka viccesebb név, mint a Colin.

 Berciszáj, 12.09.09

(vidéki kisfiú a Gellért téren jár)
- Anya, egy kicsit nagyon büdös van ebben a Pestbe'!

 Berciszáj, 12.09.2

- Anya, szerinted jól nézek ki a fekete pólómban, a gitáros farmeremben és a kopogós cipőmben a rollerral? Szerintem elég jól!

 Berciszáj, 12.10.04

(Fél órával lámpaoltás után.)
- Ha az a két lehetőség lenne, hogy nagyobb lenne a bocim vagy kisebb, akkor tudnék aludni, de így, hogy ekkora, így nem tudok.

 Berciszáj, 12.10.07

- Két lehetőség van.* Vagy megkeresi Peti az elveszett katonámat (tudod, anya, amelyiknek ÍGY állt a bal keze, ÍGY meg a jobb, az arcát pedig ÍGY fordította) vagy ideadja az övét. 
* Igen, ez MOST a szófordulat. Két lehetőség van mindenből. :)

 Berciszáj, 12.10.

Előránt egy műanyag tollat a zakója belső zsebéből.
- Azta! Író leszel?
- Igen! Tudományi könyveket fogok írni. A csillagokról, az űrről, meg arról, hogy milyen gyógyszereket találnak ki az orvosok.
- Hát ez nagyszerű. Én, azt hiszem, megveszem valamennyi könyvedet. És majd megkérlek, hogy mindegyikbe írd bele a nevedet.
- Jó! Azt írom, majd hogy Berci és belerajzolom a jelemet, a kiflit. Vagyis hát... inkább csak a kiflit rajzolom majd bele. Mivel nem tudok írni.

 Gyerekszáj, 12.10.11

Nem tudják, hogy mit rajzoljanak.
- Rajzoljatok le engem.
- (Berci) Na jó, de milyennek?
- Hát amilyennek láttok. Ha szomorúnak láttok, szomorúnak, ha vidámnak, akkor annak. Ha mérgesnek, akkor annak.
- (Peti) Hát szomorú, az nem szoktál lenni. Vagy vidám vagy mérges. De vidám többször.
- (Berci) Én gyönyörű ruhában rajzollak, anya! És szép cipőben! És virágos pólóban! És kék lesz a hajad!

 

 Berciszáj, 12.10.1

Berci: Anya, mikor a Mátrában voltunk a sárga kilátón, akkor nekem téli uszonyom volt.
Én: ?????????
Peti: Nem tériszonyod véletlenül?

 Berciszáj, 12.10.15

Berci: Anya, ez a bionicle, ez gonosz volt, aztán meghalt és részeg lett.
Én: ??????????????
Berci: Mint Barrabás B. Barrabás. *
Peti: Ja, hogy révész??
_{* A padlás egyik, Berci által nagyra becsült szereplője, aki egy gengszter, de amikor lelövik és meghal, a révész (aki a szellemeket hivatott átkormányozni a túlvilágra) átmenetileg beleköltözik a testébe.}

Berciszáj, 12.10.17

A Petőfin hip hop nap van, ennek fényében szólal meg egy zenemű. Berci komoly arccal töpreng, a hangszereket igyekszik beazonosítani, mint mindig, ha zenét hall.
- Anya, azt hiszem, ezt hónaljpukival csinálják

 Berciszáj, 12.10.17

Töpreng, majd kinyilatkoztat:
- A fiatalok a menők.
Ennyi. :)

 Berciszáj, 12.10.

Én: Jaj, nem is néztem meg a képeket, amiket apa csinált rólatok a hóban!
Berci: Ja igen, azok nagyon jók!
Én: Miért, már láttad?
Berci: Nem, de hát én vagyok rajtuk!

 Berciszáj, 12.11.10

Kedden este csajokkal találkoztam, olyankor a fiúk fiús estét tartanak otthon. Ennek keretében Clone Wars-ot néznek és tükörtojást vacsoráznak. Szerdán még ketten voltunk otthon, amikor egyszer elém állt:
- Anya, ma nem tarthatnánk fiús estét?

- o -

Jóéjszakát-puszit adtam neki, belefúrta a fejét a nyakamba.
- Anya, olyan jó szagú a hajad. Olyan Edit szagú.

 Berciszáj, 12.11.12

A nyáron látták a Tenkes kapitányát, a régi, fekete-fehér sorozatot. Ma dudorásztam a főcím-témát, mire eszébe jutott a főszereplő.

- Anya, a Tenkes kapitánya már nagyon öreg. Láttam mamánál a tévében.
(Jobbnak láttam nem közölni vele a szomorú tényt.)

- o -

Mosogatógépet indít, mondom neki, hogy újfajta tablettánk van, ezt nem kell kibontani a zacskójából.
- Ja, igen, az ilyen átlátszó, az leomlik magától.

 Petiszáj, 12.11.12

Berci nagy kedvence évek óta az Alíz Csodaországban; a család többi tagja nem annyira vágja, hogy mit kedvel azon a hagymázas értelmetlenségen. :)
Peti: én nem tudom, én soha nem álmodtam még ilyen hülyeséget, különösen úgy nem, hogy időnként dalra fakadnak az álmomban szereplők!

 Berciszáj, 12.11.13

Peti azt ordítja a fürdőkádban, hogy "ha én egyszer kinyitom a számat!", Berci rátromfol:
- Ha én egyszer becsukom a számat!

 Berciszáj, 12.10.22

Van a falon egy régi térkép másolata.
- Apa, ez régi térkép?
- Igen.
- Nagyon régi?
- Nagyon.
- Még annál is régebbi, amikor az esküvőtök volt?


 Berciszáj, 12.11.25

- Apa, ebben az elefántosban még nem is tankoltunk!

- De igen, tankoltunk már.
- Jó, akkor tankoltunk a hatlábú kutyásban, a piros szögletben, ami az anya munkahelye, az elefántosban, a hárombetűsben és hol is még?

 Petiszáj, 12.12.05

Arra jöttem be reggel, hogy ülnek egymás mellett a kanapén és Peti Berci válla felett tartja a karját.
- Te most öleled vagy piszkálod az öcsédet?
- Hát... tulajdonképpen mindkettő.
Általános hitvallásnak is tekinthetjük ezt. :)

Berciszáj, 12.12.

- Elmondom, anya, a sorrendet. Először van a boci és te, egyformán. Utána apa. Aztán Peti. Aztán Szabó mama. Aztán Idu és utána Panni.
(Hát elszorongunk a bocival valahogy ezen a dobogón. :DD)

 Petiszáj, 12.12.13

- Anya, elmondom, hogy mit hittem régen, amikor még egész kicsi voltam. Hogy az angol, az úgy van, hogy minden magyar betű helyett mondanak egy angolt és ennyi. Gondoltam, nem egy nagy dolog, egyszerűen csak meg kell tanulni a betűket és már tudunk is angolul.

Berciszáj, 12.12.17

A Bosnyák teret a templom oldalában teljesen átépítik. Rengeteg térkő és középre egy látványszökőkút.
- Hát ennek semmi értelme, ennek a sok kőnek. Ha egy büfé lenne itt, annak volna értelme.
 -.-

Csak beugrottunk a Hádába, mert karate után van még időnk bőven, míg menni kell Petiért sakkra és nem annyira kedveljük az iskola aulájában való várakozást. Beugrottunk, szétnéztünk, hogy van-e nekem csizma (nem volt), aztán Berci a gyerekrészlegen boldog fejjel rántotta elő a fenti dzsekit, hogy anyaaaaaaaaaaeztnééééééézd, hát persze, megvettük. Én három helyes nyakláncot lőttem magamnak, ebből az egyiket einstandolta azonnal, ott lóg a nyakában. Alig értünk haza, mindjárt fel kellett próbálnia a csizmájával, illegett-billegett, apjával fényképeztette magát, sajnálkozott azt illetően, hogy a napszemüvege Szentlászlón maradt, de bedugott a zsebébe egy rendőrigazolványt (sic!) és természetesen nagyon várja a tavaszt, hogy hordhassa. :)

És karatén tanult egy új rúgást és egy új ütést és megkapta a vándorplüsst is, ami miatt végtelenül-nagyon boldog és az egész feje egymerő vigyorgás. :)

Két cukiság Petiről

 2013. február 22. péntek, 12:47

Mindkettőt olyan nagyon imádom.
Vasárnap este valamely ismeretlen okból nem bírt elaludni. Fél tizenegykor megjelent az ágyunknál és sírós hangon azt mondta: valaki énekelne nekem egy dalt? :) Agyam mélyéről előbányásztam a pici kori altatáshármast, plusz kapott még egy kocka csokit és egy deci tejet, valami használt, szerinte a Bóbita. :)
Szerdán nagyon későig voltam a munkahelyemen, költözünk és pakoltam ájulásig, fél kilenc körül értem haza este. Mondtam neki, hogy sajnálom, hogy egész szerdán nem találkoztunk, de csütörtök reggel majd picit korábban felébresztem, mint szoktam és akkor reggel majd "megimbizem" :). Erre felkelt magától negyed hétkor, negyedórával korábban, mint kellene és kérdőn nézett rám, hogy akkor jöhet-e az ölembe, ahogy. :)
Annyira édes pici drágaság kisbaba még így mindjárt tíz éves korában, drága kis cukiságom.

Berciszáj, 13.05.20

 2013. máj. 22. szerda, 05:45

Egy százas szeggel és egy kalapáccsal a kezében, nagyon csillogó szemmel jön be a konyhába:
- Anya, kitaláltam, tudom végre, hogy mi leszek! Faragász!

Berci és a szerelem

 2013. máj. 23. csütörtök, 17:29

- Én egy picit nem nagyon szeretem Nikót, anya. Nem nagyon szeretem. Mert olyanokat beszél, amiket nem szeretek hallgatni; hülyeségeket. És ezt most nem is akarom elmondani. Vagy na jó, hát elmondom mégis. Azt mondja, hogy a Julcsi azt mondta neki, hogy én szerelmes vagyok belé. Julcsiba. És akkor mindig jön és kérdezi, hogy szerelmes vagyok? És én meg mondom neki, hogy nem. De Matyi is azt mondja, hogy BIZTOS, hogy szerelmes vagyok Julcsiba. Nikó meg azt szeretné, hogy Julcsi legyen a felesége. És Julcsi már meg is csókolta Nikót. De már tudom, hogy mit fogok csinálni, ha megint nem hagy békén Nikó: nem fogok neki mondani semmit.

Lejegyezte az édesanya Nádasdi Edit, kigyűjtötte a nagymama.

Bezártuk a nyár kapuját

Egy kellemes strandolással.

Elmentek

Ma reggel elutaztak a vendégeim, még csak Debrecenbe. Tegnap együtt ebédeltünk, este halászlé főtt bográcsban Gergő irányításával. Megfázott a gyerek erősen, de a megígért halászlét elkészítette.

Jó volt együtt. A fiatalok mindenkitől ajándékot kaptak a házasságkötésük alkalmából. Ők is hoztak apróbb, kedves ajándékokat. Most kaptam meg a nászúton Arizonában megírt nagyon kedves levelezőlapot, mellé egy zárt gömbben homokot arról a messzi tájról. Kaptam egy bekeretezett esküvői fotót nagy csomag yorsire teát a közeledő őszi és téli hűvös napokra, Pannitól angol kekszet, s főleg ŐKET hármójukat egy kis időre.
Holnap még nyárzáróként strandolunk egy jót Újfaluban, aztán Tomiék búcsút vesznek tőlünk jövő májusig. Hol van az még?
Panni még a  hétvégét nálam tölti,  a jövő héten ő is visszarepül Londonba.
Feltöltődtünk kicsit egymás közelségében, aztán marad a skyp - ami kiváló találmány -, hogy legalább hetenként egyszer jót beszélgessünk.
Ilyen világ van, sajnos a szeretteink egy része távol él tőlünk.

Egy különleges nap.

Örömben, bajban együtt.

Másnap - az egy más nap.

Egyik nap szomorkodva emlékezünk a holtakra, másik nap vígan köszöntjük az élőket. Ma Rózsi nővéremet, aki olyan birkapaprikást főzött, olyan zafttal, hogy a király is megnyalhatná a tíz úját.Utána az elmaradhatatlan vargabéles. Aztán meg Rózsika sógornőmet, aki sült kacsával, süteménnyel várt bennünket.

Hogy mondja a biblia: " Ideje van a sírásnak, ideje van a nevetésnek...Mindennek ideje van."  

Gergő verse: Kupakház

 

                                            

Görbe téglakémény rongyfüstöt pipál.

A piros zsebrádióból a nóta

Az ablakrésen kicsorog.

/ahol a szél befújdogál./

Az öreg kisház addig él

Amíg ragaszkodnak hozzá.

Ahogy belépek rögtön megcsap az illat.

Az összetéveszthetetlen.

Gyermekkorom illata.

Érzem a tárgyak és az érzések

Kavalkádjának illatát:

Alvó szerszámok.

Héjában sült krumpli

Döngölt föld. por,

Vályogfal, vörösbor,

Összekoccanó emlékek.

Az édes szeretet illatát

a falak közt összezsúfolódva

mindenben  beleivódva.

 

A szobában ül

/a seprűkötő mellett./

A villanykörte gyöngéden libeg,

Mosolyog és csillog a szeme

Egy nagydarab szeretet.

Száz Magyarországért sem adott volna.

Látta bennem önmagát.

Nála mindennek volt értelme.

A határtalan gyermeki elme

A dohos kisházban kinyílhatott.

Locsolta virágát

Még most is locsolja

Száz Magyarországért sem adott volna!

 

Ő volt az egyetlenegy

Akinél mindent lehetett,

Akit gyermekszememben

Egyetlen, igaz emberré tett a szeretet.

Mindig ott szundított a zöld szemeiben.

Most is mosolygok, ha visszagondolok,

Hogy szabad voltam, mint egy kis állat

A kertben, a kocsmában,

A kupakházban.

A gerendára felírt dátumok, számok,

A decis pohárba száradt fröccsök,

Az álmok illatában a bőrömbe ivódott.

Nem volt nem, vagy nem szabad.

Tíz éves lehettem

Egy kiló szeget a zsaludeszkába vertem.

Másnap kihuzigálta.

Sose mondta, hogy nem, hogy nem szabad!

Csak, hogy „nem baj kisfiam.”

Mindenét nekem adta.

Tőle tanultam a magam törvényei szerint élni.

A világot megbütykölni,

Akaratom mederbe önteni,

Csámcsogva bicskával enni,

Szeget a falba verni,

A fájdalomra örömgörcsöt kötni,

Szeretni.

Élőben mutatta meg mi az a halál.

Egy pont az élet végén.

Csak az emlékek felkaparhatóak

A halál lényegtelen.

Attól csak ezen a zöld peronon állók

Lesznek többek az utazók nem.

Ő már csak az, amire megtanított:

Mindaz amire emlékszem.

Ez a vers, vagy a személyiségem.

Ő is meghalt – a kisház sem áll már-

Az illat is elenyészett.

Nyolc éve

Csak egy pillanat volt

Csak egy pillanat volt,
hogy a szív leblokkolt.
A karmazsin színű erek,
gyors áramlása megszűnt,
s a létezés mámora elszállt.
A szemek dermedten révültek,
vesztek el a messzeség homályában.
A test megadóan pihent az öröklétben.
S a lélek csodálkozva nézte üres porhüvelyét. /Lyza/

Vasárnap

Új kenyér ünnepe alkalmából mi is Úrvacsorát vettünk.

Mai ige: "Zörgessetek és megnyittatik, kérjetek és megadatik néktek."

Megkésve

Boldog névnapot kívánok az én tündér Berci unokámnak.

Búcsú Komádi Erzsikétől

A kedves, barátságos, falunk régi tanárától, aki úgy járt vissza a faluba, mint aki ide tartozik, szinte minden rendezvényen részt vett, sőt emelte az ünnep fényét egy szép versel, idézettel. Mindenki tanár nénije, Erzsike nénije, Erzsikéje pihenj békében, béke poraidra.Te már megérkeztél.