Embermesék

Statisztika

2012. augusztus 29., szerda

Gergő verse: Kupakház




 

                                            

Görbe téglakémény rongyfüstöt pipál.

A piros zsebrádióból a nóta

Az ablakrésen kicsorog.

/ahol a szél befújdogál./

Az öreg kisház addig él

Amíg ragaszkodnak hozzá.

Ahogy belépek rögtön megcsap az illat.

Az összetéveszthetetlen.

Gyermekkorom illata.

Érzem a tárgyak és az érzések

Kavalkádjának illatát:

Alvó szerszámok.

Héjában sült krumpli

Döngölt föld. por,

Vályogfal, vörösbor,

Összekoccanó emlékek.

Az édes szeretet illatát

a falak közt összezsúfolódva

mindenben  beleivódva.

 

A szobában ül

/a seprűkötő mellett./

A villanykörte gyöngéden libeg,

Mosolyog és csillog a szeme

Egy nagydarab szeretet.

Száz Magyarországért sem adott volna.

Látta bennem önmagát.

Nála mindennek volt értelme.

A határtalan gyermeki elme

A dohos kisházban kinyílhatott.

Locsolta virágát

Még most is locsolja

Száz Magyarországért sem adott volna!

 

Ő volt az egyetlenegy

Akinél mindent lehetett,

Akit gyermekszememben

Egyetlen, igaz emberré tett a szeretet.

Mindig ott szundított a zöld szemeiben.

Most is mosolygok, ha visszagondolok,

Hogy szabad voltam, mint egy kis állat

A kertben, a kocsmában,

A kupakházban.

A gerendára felírt dátumok, számok,

A decis pohárba száradt fröccsök,

Az álmok illatában a bőrömbe ivódott.

Nem volt nem, vagy nem szabad.

Tíz éves lehettem

Egy kiló szeget a zsaludeszkába vertem.

Másnap kihuzigálta.

Sose mondta, hogy nem, hogy nem szabad!

Csak, hogy „nem baj kisfiam.”

Mindenét nekem adta.

Tőle tanultam a magam törvényei szerint élni.

A világot megbütykölni,

Akaratom mederbe önteni,

Csámcsogva bicskával enni,

Szeget a falba verni,

A fájdalomra örömgörcsöt kötni,

Szeretni.

Élőben mutatta meg mi az a halál.

Egy pont az élet végén.

Csak az emlékek felkaparhatóak

A halál lényegtelen.

Attól csak ezen a zöld peronon állók

Lesznek többek az utazók nem.

Ő már csak az, amire megtanított:

Mindaz amire emlékszem.

Ez a vers, vagy a személyiségem.

Ő is meghalt – a kisház sem áll már-

Az illat is elenyészett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése