Újra az újfalusi strandot vettük célban. Busszal indultunk reggel Gergővel és Dénessel. Dél körül csatlakozott Tamás, Erika és Panni, délután háromkor Idu is megjött. Heten voltunk, mint a gonoszok, de egyáltalán nem gonoszkodtunk. Feredőztünk, eszegéltünk, beszélgettünk. Ültünk meleg és még melegebb medencében, majd langyosban és végül a dzsakusziban. Ömlött a víz nyakra, vállra, derékra, ment a nagy dögönyözés. Tyű de jó volt.
A végén azért sírnom kellett, mert búcsúztam az unokámtól és a párjától, akik péntek este nekivágnak a 2300 km-es útnak Bristolig. Járjanak szerencsével.