AVE ATQUE VALE
Tavasz van s aztán a nyár s az ősz jön.
Szeretteim, látjátok: készülődöm.
Bohém voltam, néha talán pojáca,
de készültem erre az utazásra,
s most összeszedve maradék erőmet,
mutatkoznék bátornak, erősnek.
Nem szent, nem hős – de nem akárki voltam,
fellegben járva nem egyszer botoltam,
jutott időm, és mennyi tévedésre
- s mentségül, jaj, a jó szándék elég-e?
Volt részem itt a jóban és a rosszban,
lázadtam és rímekkel hadakoztam,
és lobogok még néha most is, égek –
- bár tudom már a végső vereséget…
Csak arra kérlek, ha majd meghalok,
miattam s értem sose sírjatok!
Nem fontos, hogy maradjon rólam emlék,
csak az: hirdettem az élet szerelmét.
Ti, tudjátok bár nem kevés hibámat,
szívetek nékem mégis megbocsáthat.
Jó volna hinni most a túl világban
s hogy arcotok onnan majd újra lássam
de nem maradt már más vigasztalásom,
csupán az, hogy tán késlekedik Kháron.
Adieu! Farewell! Isten véletek!
Rátok hagyom az egész életet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése