Husz éve, úgy éjfél előtt láttuk meg először. Éppen akkor, amikor kitolták a szülőszobából a csecsemő osztály felé. Az éjszakai neonfényben tágra nyílt, kék szemekkel nézett ránk csodálkozva. Talán azt kérdezte a szeme: Hova kerültem? Milyen családba és miért éppen ide.
A gyermek vendég a háznál. Vendég a szülők, a nagyszülők, a rokonok számára ideig.óráig. Akár a madarak. Egyszer csak kirepülnek, bár olyan is van, akit egy kicsit lökdösni kell az életnek nevezett út felé. Amikor megtalálja a neki szánt utat valameddig még köröz a régi fészek felett, aztán egyszer csak huss elrepül élni a saját életét.
Isten éltessen Ádám, legyen sikeres, boldog az életed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése