Embermesék

Statisztika

2012. június 2., szombat

Hol jár az eszem

Hát hol máshol, mint a gyerekeimen, unokáimon. Akinek ilyen nagy családja van -tizenkettő egy tucat - +én a tizenharmadik /nem egy szerencsés szám/ -hát gyorsan hozzáadom a Gergő barátnőjét, hogy is hagyhatnám ki, így már jobban hangzik a tizennégy. 
Egyedül élek, de hol az egyikkel beszélek telefonon, hol a másikkal csettelek a vizsgákról érdeklődvén, aztán skypolunk és itt a  hangjuk a kisszobában Angliából, sőt Amerikából. Tegnap reggel hívtak a gyerekek Los Angelesből, Tamás bekapcsolta a videót, láthattam is őket. Edit felrakott egy csomó képet a Peti szülinapjáról, gyönyörködhettem bennük. A technika még mindig egy csoda a számomra. 
Az este Pannival skypoltam közel egy órát . Jól kibeszéltük magunkat, olyan volt, mintha itt lett volna. Próbáltam lelket önteni belé, mert sajnos az ő sorsa nem nagyon akar jobbra fordulni.

Persze most Tamásék a favoritok, mert merték megvalósítani az álmukat. Első hallásra nem tagadom kicsit megütköztem az ötleten, de most, hogy egyre-másra rakják fel a fotókat  és látom az arcukon a boldogságot, azt mondom jól tették, hogy bele vágtak. Van aki egy életen át kuporgat, hogy vagyont gyűjtsön, aztán belerokkan és itt hagy mindent. Ezeket a napokat, amit kedvük szerint tölthetnek soha senki el nem veheti tőlük. 

1 megjegyzés:

  1. Nagyon elősegíti érdeklődésemet, ha kedves ismerősökről van szó. Már azt sem számolom, hogy ott hány óra van csak várom az új képeket, infókat. Kedves unokádéktól ez a közvetlenség és ámulattal bámulom csodálatos képeiket! Szépek unokáid, és számomra is kedvesek!

    VálaszTörlés