Rekviem Irmusért

Meghalt az én kedves volt munkatársam. Istenem talán 20 év is volt összesen, hogy egy irodában dolgoztunk. Pedáns volt nagyon magára, a munkájára - kis tip-top asszonyka, aki mindig biciklivel járt munkába hogy a cipője még véletlen se sározódjon be. Példásan, nagy szeretettel nevelgette két fiát, semmit nem tudott megtagadni tőlük. Úgy ahogy a 70-es 80-as évek között annyian megvásároltak egy nagyon elhanyagolt telket, kitakarították és felépítették a házukat, amit ahogy magát szépen rendben tartott. 

Aztán jött egy szörnyű betegség, ami teljesen megváltoztatta a személyiségét. Elhanyagolta a ruházatát, állandóan úton volt, előbb a temetőt járta naponta többször, hogy a szülei sírjára virágot vigyen, szedte útközben kapuk előtt. Aztán boltban, postára indult vasárnap, amikor azok zárva voltak. Télen-nyáron egyazon melegítőben, vastag, koszos pulóverben rótta az utcákat. Ha találkoztunk mindig vidáman köszöntött a nevemen szólítva. Hogy vagy Irmuskám? - kérdeztem tőle. Jól vagyok mondta mosolyogva. Nagyon meleg nyáron kérve kértem öltözzön könnyebb nyári ruhában, hiszen van neked mondtam neki otthon a szekrényben sok szép ruhád , tudod amiben az irodában jártál dolgozni. Jó mondta, de mire hazaért elfelejtette mit ígért. 

A falu aggódva figyelte mire jutott és bizony nem értette a családot, miért engedik kószálni össze-vissza. 

Bizonyára úgy gondolták míg nem ön és közveszélyes nem viszik intézetbe. 

Aztán az a nap is eljött talán két hónapja, hogy bekerült egy otthonba. Talán a megváltozott körülmények, vagy a betegség gyors lefolyása hozta, hogy az állapota rohamosan romlott. Tolószékben, majd ágyban került és tüdőgyulladást kapott, ami a halálához vezetett. Nyolc évvel volt fiatalabb nálam, akkor hát 61 évet élt. 

Isten veled Irmus, nyugodj békében.