Kézimunka

Mennyire találóak a mi magyar szavaink. Kézimunka - kézi munka. Igen kéz kell hozzá, ujjak, finom kézmozdulatok. Legutóbb tán van annak hatvan éve is, hogy gyerekfejjel hímezni próbáltam. Száröltést. Nemigen állt rá a kezem, kicsit össze húztam a cérnát, nem volt egyenletes az öltés. Megmondom őszintén olvasni jobban szerettem. A technikát megtanultam, de száröltést azóta sem varrtam. 

Most öreg fejjel vásároltam egy elődrukkolt falvédőt Editnek és neki kezdtem varrni. Láss csudát a kezem, vagy az agyam emlékezett a technikára, viszont az ujjaim elszoktak az ilyen finom mozgástól, még remegnek is kicsit a nagy igyekezettől. Mégis szeretem csinálni. Lenyugtat. Arra kitűnő elfoglaltság, hogy ebben a nagy melegben ne menjek  ki a kertbe motozni. A hímzés türelemre tanít. Ezt nem lehet dirr-durr elkapkodni, csak lassan araszolva haladni, aztán kiteríteni és megszemlélni.Nem is rossz terápia. 

Az anyukám nyolcvan évesen kezdett hímezni. Varrt nekem kalocsai terítőket. Bevallom már nem használom őket, a mosástól megfakultak, meg nem is szeretem a tarka dolgokat. De megvannak mind a szekrényben és ha rájuk nézek ő jut eszemben és gondolatban megsimogatom a keze munkáját. 

Talán majd erre a falvédőre is így néz akinek készül.